Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - Bejelentés az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egy... - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés törvényjavaslat átdolgozásra történő visszakéréséről és új változatban való benyújtásáról - Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
4408 Ugyanakkor lehet, hogy ez az egész, amiről beszélünk, idejétmúlt, hiszen néhány ajtóval odébb éppen folyik az alkotmánybírák je lölésére vonatkozó tanácskozás, amelynek meglehet, hogy nagyon pozitív kompromisszumos eredménnyel lesz vége; tehát nem is szükséges ez a törvényjavaslat ahhoz, hogy kihúzza ilyen módon ez alól a megegyezés alól a talajt. Kompromisszumkészséget kellene a k ormánynak és a kormánypártoknak ilyen esetben tanúsítaniuk, és ebben az esetben inkább azt kellett volna tanúsítaniuk, hogy engednek ezekben a kérdésekben, belátják azt a tényt, hogy a jelenlegi magyar alkotmány szerint a jelölési szabályokban nem teljhata lmú a kormánytöbbség, hanem igenis oda kell figyelni az ellenzékre. Remélem, hogy ez a megegyezés most megszületik, de ez mindenképpen világosan beszél arról, hogy a kormány miképpen gondolkodik ezekről a kérdésekről. És ez véleményem szerint arról is szól , hogy egy jogállam abban különbözik a diktatúrától és a nem demokratikus rendszerektől, hogy jogállamban a törvények uralkodnak az emberek fölött, a törvény az úr; míg a diktatúrában az emberek uralkodnak az emberek fölött, vagy emberek uralkodnak a törvé nyek felett, és adott esetben ilyen garanciális szabályokat is megsemmisítenek. Ebből a szempontból azt gondolom, a kétharmados szabálynak a léte éppen elég erőteljesen felhívja arra a figyelmet, hogy miért rögzíti kétharmados jóváhagyáshoz ezt az alkotmán y. Általában a kétharmados törvényeket azért szokás meghatározni, és azért hozta be a magyar rendszerváltás a magyar alkotmányba, mert ez biztosítékot jelent azzal szemben, hogy adott esetben éppen politikai kényénekkedvének, kényelmességének megfelelően módosuljon egyegy jogszabály. (17.40) Ez egy garancia. A jelenlegi kormánykoalíció ugyan számos alkalommal letette a nagyesküt, amikor '94 után hatalomra került, hogy nem fogja egyoldalúan módosítani az alkotmányt, nem fogja egyoldalúan módosítani a kétha rmados törvényeket - legalább egyeztet, s a többi , ebben az esetben azonban szintén egy kényelmességből fakadó visszaélésről van szó, és ezt a felfogást nem tudom elfogadni. Éppen ezért a törvényjavaslat ezen része számomra és a Fidesz számára visszautas ítandó. A másik ponttal hasonlóképpen gondunk van. A másik pont lényege, hogy az előzetes normakontroll intézményéről másképpen rendelkezne: kivenné ebből az ötven képviselő, valamint a parlamenti bizottság jogát arra, hogy előzetes normakontrollt kérjen a végszavazás előtt. Erre - állítólag - azért van szüksége a kormánynak, mert az Alkotmánybíróság néhány hónappal ezelőtt hozott egy olyan határozatot, amely a Házszabály egy pontját alkotmánysértőnek minősítette a tekintetben, hogy egy törvény elfogadásána k időszakában nincs olyan pillanat, amikor ez az ötven képviselő élhetne ezzel a joggal. Az Alkotmánybíróság éppen arról szól, hogy biztosítani kell a Házszabályban azt a lehetőséget, hogy ne csak a Házszabálytól való eltéréssel lehessen ennek az ötven kép viselőnek előzetes normakontrollt kérni, hanem rendesen, a Házszabály megfelelő kereteiben is. Erre a kormány úgy döntött, hogy nem ezt a lehetőséget kellene biztosítani, és nem a Házszabályt kell módosítani, hanem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben k ell elvenni ezt a jogot ettől az ötven képviselőtől. Ez egy téves felfogás, és megint arról szól, hogy ki akarja húzni az alkotmánybírósági döntés alapját. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, ez sem egy szerencsés megoldás, elítélendő megoldás; utoljára - ha jó l emlékszem - 1990 márciusában még az állampárti parlament maradéka hozott ilyen szabályt, hogy nem az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően módosította az adott törvényt, hanem az alkotmánynak azt a megfelelő passzusát módosította, amelyre az Alkotmányb íróság a döntését alapozta. Erre azóta ilyen példa nem volt. Ez egy felháborító dolog, a jogállamiság elveinek súlyos sérelmét jelenti, és ismételten tükrözi a kormány ezzel kapcsolatos téves álláspontját. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük, h ogy igazából a Házszabálynak ez a passzusa, amely a zárószavazás előtt, a koherenciazavart kiküszöbölő módosító indítványok megszavazása és a zárószavazás között nem biztosít ilyen lehetőséget; azt mondják a kormánypártok, hogy ez ellenzéknek vagy egy kise bbségnek elvileg visszaélési lehetőséget biztosít - ötven képviselőnek
