Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
438 Valóban volt cseléd, napszámos, bérlő s a végén tulajdonos. Megélt e azt, hogy az a talpalatnyi föld, amelyre egész életét feltette, az övé lett. Ha most elénk állna itt a parlament padsoraiban, felállna a pulpitusra, azt hiszem, lesújtó véleménye volna a mai agrárpolitikáról - nem a termésátlagot illetően, hanem a magyar paraszti sorsot illetően. Számtalan cikkében jelezte a magyar parasztember hősi helytállását, sokszor megírta az izzadt homlokot, a csurgó verejtéket... És akkor, amikor erre a derék magyar emberre emlékezünk, csak főhajtással kell gondolnunk rá, hiszen e gy olyan embert vesztett el a magyar paraszti társadalom, aki a XX. századnak egy világító fáklyája volt. A történelem fintora olyan kellemetlen helyzetbe hozta azonban a politikai pályafutása alatt, amit nem érdemelt meg. Nem akart ő honvédelmi miniszter lenni. Ezt az akkori klikk talán sújtásként tette rá. Nem a vállán levő válllapra, hanem az egész életére sújtásnak... De derekasan megállta a helyét ott is, de szíve, lelke mindig a paraszti érdekeket képviselte, ezért is mertem felállni, és elnézést kér ek, hogy pont most, ebben a késői órában emlékezek Veres Péterre. Az én szeretett szülővárosomban, Törökszentmiklóson sokszor megfordult; az ország egyik alelnöke ott lakott, Cs. Szabó László bátyánk, mert úgy hívta azt is mindenki, mint Veres Pétert Péter bátyánknak... Mélységes felháborodással vette tudomásul azt a kommunista jelszót, hogy megesszük azt a tyúkot, ami a tojást tojta. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Erről is írt egypár újságcikket. Méltón emlékezzünk az emlékére , és köszönöm képviselő úrnak, hogy felhozta ennek a derék embernek az emlékét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) (20.00) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sasvári Szilárd képviselőt ársunk, FideszMagyar Polgári Párt, "Az 1984ben a lengyel szükségállapot idején meggyilkolt Popieluszko atya boldoggá avatása" címmel. Megadom a szót. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim é s Uraim! A múlt hét végén Lengyelországban megkezdődött az 1984ben meggyilkolt Jery Popieluszko katolikus pap boldoggá avatási eljárása. Gyilkosai, akik elképesztő kegyetlenséggel végeztek a pappal - az egykori lengyel kommunista titkosszolgálat tagjai , már mindannyian szabadlábon vannak. 1425 évig terjedő börtönre ítélték őket, de hárman már közkegyelemben részesültek, a negyedik pedig néhány héttel ezelőtt került feltételes szabadlábra. Popieluszko atya a Huta Warszawa acélmű szolidaritás szakszerveze tének káplánja volt, a StanisawKostka templomban teljesített szolgálatot. A plébánia felett védnökséget vállalt a kohó szolidaritás szakszervezete. A rendkívüli állapot 1981. december 13ai bevezetését követően a munkások önkéntes testőrséget szerveztek m ellé, ugyanis a bátor pap minden hónap utolsó vasárnapján, illetve a jelesebb nemzeti évfordulókon különleges nagymiséket tartott "Fohász a hazáért" címmel. Ezeken az eseményeken nemegyszer tízezrek jelentek meg, betöltve a templomkertet és az előtte fekvő teret. Popieluszko segélyakciókat szervezett az internáltak és családtagjaik számára, információszolgálatot tartott fenn a rendszer által elhallgatott hírek terjesztésére. Több ízben készítettek elő vele szemben provokációt, de egyik sem járt sikerrel - t estőrei, a huta munkásai meghiúsították ezeket. A Jaruelski tábornok vezette "junta" szemében egyre kellemetlenebb szálkává vált a rettenthetetlen pap, akit semmilyen módon nem lehetett megfélemlíteni. 1984ben a kommunista titkosszolgálat ügynökei elrabol ták az akkor 35 éves papot, kegyetlenül megkínozták. Egyenként kitördelték az ujjait, gúzsba kötve, kipeckelt szájjal egy Polski Fiat gépkocsi csomagtartójában szállították, majd megkötözve, zsákot húzva a még élő áldozat fejére egy víztározóba dobták, kol onccal a lábán.
