Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az Országgyűlés következő ülésének összehívása - Az ülés bezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
439 A hatalom hosszú napokig eljátszotta, hogy mit sem tud a dologról, semmi köze hozzá. Kiszczak rendőrtábornok, belügyminiszter is ártatlan arccal mosta kezeit, aljas provokációnak minősítve a titkosszolgálatok irányába felmerülő gyanakvást. Nem volt ezzel egyedül. Mi több, még a testvéri szocialista országok publicistáinak sorában is lelkes szerecsenmosdatókra talált. Szégyen, hogy magyar is akadt köztük. Az MSZP KB napilapjának varsói tudósítója egyenesen a Szolidaritást gyanúsította a pap e lrablásával, azt sugallván, hogy a rendszerellenes szakszervezet így próbálja befeketíteni a szocialista hatalmat. Ez az ember ugyanannak a lapnak - azóta már országos napilapnak - a publicisztikai rovatvezetője, aki eleddig soha senkitől nem kért elnézést aljas cikkéért. Aleksander Kwasniewski, a baloldali lengyel utódpártból a köztársasági elnöki székbe került politikus, aki egyébként a nyolcvanas években a Mieczysaw Rakowski vezette kommunista kormány ifjúságügyi minisztere volt, 1993ban pártja, a Lengy elország Szoliáldemokráciája nevében legalább elnézést kért "a népköztársasági idők bűneiért." Talán nem véletlen, hogy ő is a múlt szombatra időzítette legutóbbi magyarázkodását. Az Adam Michnik vezette balliberális Gazeta Wyborcza e napon megjelent inter jújában mintegy visszautal korábbi nyilatkozatára. Úgy véli, hogy a lengyel ellenzéket még most is túlságosan foglalkoztatja a politikai elszámoltatás ügye, holott a baloldal egyszer már bocsánatot kért a "népköztársasági időszakért." Felháborodottan kifog ásolja, hogy a jobboldal "csak azzal elégedne meg, ha a történelem szemétdombjára hajítanák a volt kommunistákat". Szerinte óriási hiba a korábban általa vezetett szociáldemokrata pártot az állampárt örökösének és utódjának minősíteni, hiszen az SdRP a nul láról indult, s vált a legnagyobb politikai párttá Lengyelországban. Múlt szombaton Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása ugyanabban a varsói Szent SzaniszlóKosztka templomban mutatott be szentmisét Popieluszko atya boldoggá avatási eljárása kezdete alkalmából, ahol a mártír pap 1980tól haláláig szolgált. A főpap megbocsátásra és megbékélésre, de nem feledésre szólította a híveket. Remélem azt, és őszintén remélem, hogy a róla elkészült filmet a magyar közszolgálati tévé a közeljövőben remélhetőleg f őműsoridőben talán a képernyőre fogja tűzni. Elgondolkodtató: a pap meggyilkolásában közvetlenül részt vett titkosszolgálati tiszteknek kellett csak felelniük a tettért. A felfelé vezető további szálakat akkor elvágták, pedig minden jel szerint tudott a te rvről maga Kiszczak belügyminiszter is. Sem Jaruelskinek, sem egyetlen tábornokának, senki másnak nem kellett bíróság elé állnia ezért a gyilkosságért, de más hasonló ügyekért sem. A kommunista gyilkosságoknak általában nincs gazdájuk. Nálunk egyetlen volt kommunista funkcionárius sem kért elnézést a népköztársasági időszakért. Mi több, egyre gyakrabban annak eredményeiről beszélnek. Én azt gondolom, hogy legalább a lengyel kommunistákról példát vehetne Horn Gyula úr pártja, amelyet vezére azzal "biztat", h ogy "együtt viszik el a balhét." Köszönöm figyelmüket. Az Országgyűlés következő ülésének összehívása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának kö vetkező, várhatóan kétnapos ülését 1997. február 17én 15 órára összehívom. Az ülés bezárása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
