Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
4369 a döntését megelőzően személyi javaslatot. Úgy érzem, tisztelt Országgyűlés, hogy - részben egyetértve Kutrucz Katalinnal, aki a színvonalat illetően dicsérően szólt a koncepcióját tekintve el nem fogadható törvényekről is , vannak p roblémák, mert a színvonal és a szándék ilyen vehemens előtérbe helyezésével egyre inkább az a képviselő vagy más figyelmes olvasó benyomása, hogy bizony, ez a tervezet nem nagyon a kormányzati hivatalokban készült. E tervezetnek - még egyszer mondom - ren dkívül magas színvonalú támogatója és pártfogója volt az elmúlt ülésszakon Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Meg tudom érteni, tisztelt Országgyűlés, hogy miért pártolja ennyire a Legfelsőbb Bíróság elnöke azt a törvényjavaslatot, ahol például - példá tlanul - a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjével kapcsolatban nem illeti majd meg ezt a csúcsszervezetet, grémiumot, testületet a döntési jogkör. Semmilyen jogkör nem illeti meg! A Legfelsőbb Bíróság megint kívül marad - a tényleges, az érdemi személyi k érdéseket illetően - az egyébként egységesnek hirdetett bírói szervezetből. Nem jól van ez így, szeretném felhívni azok figyelmét, akik egyébként az ügyet egészében és nagyobb részleteiben támogatják, hogy legalább ezeket a - azt hiszem, hogy a törvény szá ndékával sem összeegyeztethető - részeket szíveskedjenek korrigálni; annak fenntartásával, hogy nem látjuk értelmét ennek a testületnek. Köszönöm. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Vastagh Pál miniszter úrnak. (15.00) DR. VA STAGH PÁL igazságügyminiszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! A vitának ahhoz a részéhez tudok elsősorban kapcsolódni, amin személyesen is jelen voltam, és az ott felmerülő kérdések közül néhányra vállalkozom most vála szt adni, hiszen az egész vita összefoglalása még előttünk áll. Mindenesetre köszönöm mindazokat az észrevételeket, amelyek a törvényjavaslatok szövegének pontatlanságára utalnak. Ezek megadják a lehetőségét annak, hogy ezeket a pontatlanságokat vagy értel emzavaró megállapításokat korrigáljuk, és ez mindenképpen komoly hozzájárulás a törvényjavaslatok színvonalának biztosításához. Ami az átfogóbb, nagyobb problémákat illeti, erről régóta folyik a vita. Természetesen az a meggyőződésünk - és ebben a bírói kö zvélemény korántsem olyan egységes, mint ahogy ezt Áder képviselő úr elmondta, legalábbis a kodifikáció menetében nem ezt tapasztaltuk , hogy a regionális bíróságok megszervezése igenis jelenthet abban számottevő segítséget, már csak annál az egyszerű tén ynél fogva is, hogy a bonyolultabb ügyek és az egyszerűbb ügyek hatásköri elválasztásával a terhelés - hangsúlyozom, a helyi bíróságokra zúduló terhek - csökkentésével annak az esélye mindenképpen megnő logikailag is, hogy az egyszerűbb ügyekben nyilvánval óan az időszerűség követelményét jobban lehet biztosítani a helyi bíróságokon. Közismert az a tény, hogy 1993at követően 60 százalékkal nőtt a helyi bíróságok munkaterhe. Az elmúlt napokban tettük közzé azt az elemzést a sajtóban is, amely 1995ben, 1996ban a gazdasági és vagyon elleni ügyek alakulását vizsgálta a bíróságokon. 242 ügy elemzéséből kiderült, hogy ezek közül az ügyek közül mindössze öt került elsőfokon megyei bírósági hatáskörbe. Ezen nyilvánvalóan változtatni kell, és ez a javaslat egyik sa rkalatos pontja. Önmagában tehát a kétfokú jogorvoslati rendszer kialakítása mellett, amely a büntetőeljárás koncepciójában 1994 januárjában megfogalmazásra került, nagyon nehezen képzelhető el - elképzelhető, csak meglehetősen nehezen - a helyi bíróságok jelenlegi állapotát figyelembe véve más szervezeti megoldás. Ez a variáns egyébként, hogy Magyarországon négyfokú bírósági szervezet jöjjön létre, korántsem az elmúlt hónapok szüleménye, 1988tól szerepel a szakmai gondolkodásban. 1990 októberében - elolva shatjuk a Nemzeti megújhodás programjában, az előző kormány programjában, hogy egy teljes értékű megoldási variánsként szerepeltette, tehát korántsem új és korántsem páratlan megoldás az, amit javasol.
