Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
4325 ügyében melyik bíróság és bíró járhat el. Ennek biztosítéka az ügyek automatikus szignálása. Ez védi a jogkereső polgárt, de védi a bírót is. A javaslat e kérdést sem rendezi me gnyugtatóan. A szervezeti törvény 11. §a szól ugyan az előre megállapított ügyelosztási terv szerint kijelölt bíróról, de az ügyelosztási terv tartalmáról, az ügyelosztás módjáról csak az indoklásban esik szó. Ez kevés. Különösen kevés, ha figyelemmel vag yunk arra is, hogy a főszabálytól mindenféle garancia nélkül, igazgatási úton is el lehet térni. Ha ehhez hozzátesszük a szervezeti törvény 42. §ában az országos igazságszolgáltatási tanácsnak biztosított azon jogkört, mely szerint a közérdeket és a társa dalom széles körét érintő ügyben soronkívüliséget rendelhet el, a helyzet garanciális szempontból igen siralmas. Pedig e tekintetben a külföldi megoldások változatos választási lehetőséget kínálnak. Követhető lett volna mondjuk a német példa, ahol az ügyel osztási tervet az alperesek és a vádlottak kezdőbetűi alapján határozzák meg. E rendszerben érvényesülhet a szakosodás is, ha meghatározott perfajtájú ügyeket tárgyaló bírák szerint is érvényesítjük az automatizmust. A rendszer a jogkereső polgár számára b iztosítja az eljáró bíró pártatlanságát és az ügyfélegyenlőség elvét. Másfelől, miután a nagy számok törvénye alapján mindenki hasonló nehézségű ügyet kap, a teljesítmények megítélhetők, és az alkalmatlanság is hamarabb kiderül. Érdemes szólni azokról az i gazgatási vezetőt megillető jogosítványokról is, amelyeknek a szükségességét ugyan nem lehet megkérdőjelezni, de amelyekkel bizony lehet büntetni vagy jutalmazni, holott eredeti rendeltetésük egészen más. Ilyen a kirendelés, a készenlét és az ügyelet elren delése. Úgy gondolom, célszerű lenne előre meghatározott tervet készíteni e tekintetben is. Gondolkodni lehetett volna azon is, hogy az ilyen terveket az adott bíróság bíráiból álló testület dolgozza ki, ezt a bíró kifogásolhatja, ez alapján a terv módosul hatna, és ha a bírónak ezek után is aggályai vannak, akkor a felsőbíróságon hasonló céllal létrehozott testületekhez kifogással fordulhatna. Ez a rendszer biztosítaná, hogy minden bíró meggyőződhessen a terhek arányos elosztásáról, és minden bíró számára k iszámítható módon jelentkezzenek az ezekből fakadó kötelezettségek. Erre is van példa: csak a szomszédos Ausztriában kell információkat szerezni erről. A bíróigazgatási vezető viszonyának tárgykörében nem hagyható szó nélkül az otthon dolgozás engedélyezé sének kérdése sem. Sajnálatos, hogy a huszadik század végén a bírák tekintetében ilyen szabályok létéről kell egyáltalán elmélkednünk. Tény, hogy e probléma a bíróságok áldatlan tárgyi feltételeire vezethető vissza. De tény az is, hogy akadnak bírák, akik ezzel a lehetőséggel visszaélnek. Nehéz megítélni az ebben az intézményben rejlő fegyelmező erőt, ha tudjuk, milyen körülmények közé parancsoljuk vissza a bírót. A javaslat szövege pedig teljesen elfogadhatatlan, hiszen a nem megfelelő munkavégzés, a többs zöri vagy súlyos ügyintézési késedelem megítélése a vezető számára többféle mércére ad lehetőséget. Ha szigorodnak a bíróvá válás feltételei, ha rendszeresen értékeljük a bíró munkáját, ha javítanak a tárgyi feltételeken, akkor vélhetően a bíró döntésére c élszerű bízni, hol készül fel a tárgyalásra. Összegzésképpen a következőket mondhatjuk: az a tény, hogy a javaslat a bírót munkavállalónak tekinti, az a tény, hogy a bírósági vezetők igazgatási jogosítványai oly módon kerültek meghatározásra, amely alkalma s a bíró hierarchikus függőségének megteremtésére, azt bizonyítja, hogy a kormányzat a bírói hatalom teljes függetlenségének hangzatos közjogi adománya mellett felkínál egy, a bírák jogállását, függetlenségét sértő, de az igazgatási testületek és a bíróság i vezetők számára a rendteremtésre alkalmas eszközökben bővelkedő törvényt. Sajnálatos, hogy a bírák jogállásának szabályozását továbbra sem a bírói függetlenség védelmét szolgáló kiszámíthatóság és a garanciák keresése jellemzi. Köszönöm a figyelmüket. (T aps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben kért szót Hack Péter úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót.
