Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
4324 Az új megoldás szerint a bíró szakmai tevékenysége felett indokolatlanul nagy hatalommal rendelkezik a bíróság elnöke. Az elfogadható természetesen, hogy a hatékony működésért felelős elnök rendelkezhessék a kezdeményezés jogával, de számára a döntést biztosítani nem szabad. A vezetői hatalom szubjektív, önkényre lehetőséget adó elemét leplezetlenül tartalmazza az 53. § (4) bekezdése, amely módot ad az elnöknek arra, hogy az alkalmatlanságot közlő ismertetés után, amelyen részt vesz jómaga, helyettese, a vizsgálóbíró, a kollégium vezetője és a szolgálati hely elnöke, 15 napon belül döntését megváltoztathatja. Ha az elnök nem gondolja meg eredeti döntését, akkor fordulhat a bíró jogorvoslatért. Ez a megoldás jogilag elfogadhatatlan, erkölcsileg pedig ördöginek mondható. További gond, hogy nem tal álunk átmeneti szabályokat arra, hogy a jelenlegi bírák minősítését meddig és hogyan kell lebonyolítani. Nem tisztázza a tervezet a minősítés funkcióját sem. Ha a minősítést elsősorban nem fegyelmező, hanem a bírák ösztönzésére szolgáló eszköznek tekintjük , akkor a kiváló minősítéssel rendelkezőket kiszámítható előnyökhöz kell juttatni. Persze ennek alapvető feltétele, hogy törvényben szabályozott eljárás mellett szakmai testületekre tartozzon a döntés és ne az igazgatási vezetőre. A kiváló minősítés előnyt jelenthetne a pályázatok elbírálásánál is, kötelező előresorolást biztosítana a fizetési skálán, lehetővé tehetné a címzetes rangok automatikus elnyerését is. A törvényjavaslat nem él ezzel a lehetőséggel, helyette a bizonytalanabb elnöki mérlegelésre bíz za a fizetési előresorolást, ha kiváló munkavégzés - és nem kiváló minősítés - esetén a kollégium erre előterjesztést tesz. Hasonlóképpen a pótlékkal járó címzetes rangok odaítélési lehetőségét az országos igazságszolgáltatási tanácsra bízza. A mi hierarch izált rendszerünkben a rangnak anyagi és erkölcsi szempontból jelentősége van. Megfontolandó lenne tehát, hogy a kiváló minősítés elnyerésének "garantált" következményei legyenek. Így elismerhető lenne az a bíró is, aki egy életen át egy szolgálati helyen működik, gyógyír lehetne azoknak is, akik a hierarchiában helyszűke miatt nem tudnak elmozdulni. Az indokolt megoldás tehát az lehetne, ha az első kiváló minősítéskor eggyel magasabb, majd a második minősítéskor az ezt követő bírói rangra automatikusan tör vény adta joga lenne a bírónak. A következő kérdés, amivel foglalkozni kívánok, az a pályázati rendszer. Önmagában örvendetes ténynek látszik, hogy a pályáztatás nemcsak a vezetői, hanem valamennyi bírói állásra kiterjed. (11.20) A pályáztatá snak azonban csak akkor van igazán értelme, ha nyilvános, a feltételek tisztázottak és a döntések kontrollálhatók. Ez a javaslat a pályázat feltételeiről csak annyi előírást tartalmaz, hogy valamennyi feltételt nyilvánosságra kell hozni, a döntés az elnöké , a bírói tanács véleménye őt azonban nem köti. A törvényjavaslatban egy erős igazgatási szempontokat érvényesítő szemlélet húzódik meg. Koncepcionálisan nincs végiggondolva, hogy a jelenlegi fizetési rendszer és a szakmai ambíciók a bírót a hierarchiában való felfelé törekvésre ösztönzik. A magyar igazságszolgáltatás jelenlegi állapotában azonban arra lenne igény, hogy a helyi bíróságokon is kvalifikált és stabilizálódott bírói kar alakulhasson ki. A pályázók ugyanis döntően szakmai gyakorlattal rendelkező bírák, akiknek a munkáját értékeli, és azok számára a pályázat nyújt esélyt a szervezeten belüli mozgásra. A pályázatot elbíráló elnököt semmi nem köti, indokolási kötelezettsége nincs. Nem kellett volnae kísérletet tenni arra, hogy a hierarchiában való mozgást objektív kritériumokhoz - szolgálati idő, minősítés, képzettség - kössük? Nem lennee indokolt a pályázatok elbírálását legalább a bírói testületek egyetértéséhez kötni? Nem lennee indokolt az elutasított pályázat elleni kifogás lehetőségét biztos ítani az országos igazságszolgáltatási tanácsnál? De vannak egyéb problémák is. Sajnálatos, hogy a törvény az igazgatási vezető vezetői jogait egyéb vonatkozásban is kifogásolható módon szabályozza. Az minden jelenlévő számára ismert és elfogadott, hogy al apvető emberi jog a bíró megválasztása, megvalósulása, hogy a polgár tudhassa,
