Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
4323 E szempontok alapján milyen kifogások fogalmazhatók meg a javaslat tal szemben? A javaslat továbbra is őrzi azt a helytelen szemléletet, amely a bíró szervezeten belüli státuszát munkavállalói státusznak tekinti. E vonatkozásban a javaslatban a bíró jogait és kötelezettségeit szabályozó rész a legárulkodóbb - mintha a ros szul dolgozó munkavállaló ideája lebegett volna az előkészítő szeme előtt. Tanulságos, hogy a második fejezet nem azzal kezdődik, hogy a bíró független, pártatlan és csak a törvényeknek alárendelt - ezeket a szabályokat a szervezeti törvényben találhatjuk meg , hanem azzal, hogy a bíró feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, az ügyekben folyamatosan köteles eljárni. Tanulságos, hogy a javaslat kemény parancsként előírja a bíró számára az igazgatási intézkedések teljesítésének kötelességét, csakhogy a törvényben az igazgatási intézkedések kvázi munkaadói döntésként jelennek meg. A törvényben nevesített igazgatási jogosítványok - beosztás, pályáztatás, minősítés - éppen e szemléletből fakadóan gyakran nélkülözik a szükséges garanciákat. Jó példa erre az alkalmatlanság megállapítására vonatkozó szabályozás, ami elnöki jogkörben dől el, és ezután munkaügyi bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni. E szemléletből fakadó gondokra a legvilágosabban a 62. § hívja fel a figyelmet. Eszerint a törvényben nem neve sített munkáltatói jogok főszabályként átruházhatók. A megyei bíróság elnöke - az értékelés elrendelésének kivételével - munkáltatói jogait a helyi bíróság elnökére testálhatja. Hogy is van ez? Vannak a törvényben meg nem határozott munkáltatói jogosítvány ok is? Milyen jogosítványok ruházhatók át a helyi elnökre, amikor a kivételként megfogalmazott jogkör is törvényben nevesített? Milyen jogköre lehet így egy helyi bírósági elnöknek, különösen, ha figyelemmel vagyunk a szervezeti törvény 65. §ára is, mely szerint a helyi elnök általános munkáltatói jogköre az igazságszolgáltatási alkalmazottakra terjed ki. A kifogásolt szemléletet bizonyítják a jogorvoslati szabályok is - itt a 99. §ra gondolok. A mérlegelési jogkörben hozott döntések elleni jogorvoslat ko rlátozása közvetve két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt vannak ilyen típusú jogkörök, másrészt a didaktikus jelleget deklarálja is, hogy itt a jogorvoslatra nincs sok esély. A kirendelés, a készenlét, az otthon dolgozás, az idegennyelvi pótlék megít élése, mind elnöki jogkörben, mérlegelés nyomán dől el. Miért ezt az utat választja a törvény előkészítője? Vélhetően többek között azért, mert a bírói munkavégzéssel kapcsolatban nem merte letenni a voksot a penzumrendszer mellett, ezért kénytelen volt a munkavégzési követelményeket általános szinten előírni. Ez a megoldás a bíró számára nem sok garanciát biztosít. Koncepcionális hibának minősíthető tehát, hogy a javaslat a bírót munkavállalónak tekinti és nem egy közjogi hatalom által bíráskodásra feljogo sított személynek. A bíró ugyan munkaszervezetben dolgozik, de nem utasítható, és ilyen mértékű függelmi helyzete az ítélkező munkáján kívül eső területen is megengedhetetlen. Az ítélkező munkán kívül vele szemben támasztott követelményeket objektív kritér iumrendszer alapján kell meghatározni. A bíró függetlensége csak akkor garantált, ha a munkaszervezetben a vezető igazgatási jogkörében csak a bíróra vonatkozó, egyértelműen meghatározott szabályok betartását ellenőrzi. Ezek megsértése esetén két lehetőség e van: vagy a bíró elmozdítása, vagy a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezése; a végső döntést pedig a bírák erre a célra létrehozott szakmai testülete, illetőleg fegyelmi bírósága mondja ki. Nem fogadható el a törvény által kidolgozott minősítési rend szer sem. A tervezet a minősítés két formáját ismeri: a "rendes"t és a "soron kívüli"t. A rendes minősítésnek két esete van: minősíteni kell a bírót három év után, amikor szolgálati viszonya határozatlan idejűvé válik, majd ezt követően hatévenként két a lkalommal. A soron kívüli minősítésre a bíró külön kérésére vagy az időközben vele szemben felmerült szakmai kifogások miatt kerülhet sor. Mi a gond ezzel a minősítési rendszerrel? Elsősorban az, hogy mind a minősítés elrendelését, mind annak lefolytatását a bíróság elnöke vagy az általa megbízott bíró kezébe teszi le, ahelyett, hogy a szakmai minősítést szakmai testületre bízná. A hatályos szabályozás szerint a bíró szakmai munkáját egyébként a kollégium ítélheti meg.
