Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
4322 tesz ez a törvényjavaslat - az automatikus ügyelosztás is megtörténik. Ma err e vonatkozóan csak egy utalást találunk a törvényben, később majd kitérek arra, ez milyen problémákat jelent. Én azt gondolom, hogy ha ezt a két kérdést megoldaná a törvénycsomag, akkor ez egyúttal megoldana egy harmadik problémát is: mérhetőbbé, világosab bá, egyértelműbbé tenné a bírói alkalmatlanság és munkavégzés megítélésnek körülményeit, és ilyen módon lehetőséget biztosítana arra - egyébként ellentétben a törvényjavaslattal , hogy a felmentés kezdeményezése alkalmatlanság miatt a vezetőnél legyen ugy an, de testületek döntsenek ebben a kérdésben. És végül, de nem utolsósorban egy világos előmeneteli rendszerre lenne szükség, amely nem a hierarchiában való felfelé mozgásban tenné érdekeltté a bírókat, hanem lényegében a helyi bíróságon maradó bírák szám ára is kielégítő megoldást jelentene, 81015 vagy 20 éves szolgálati idő után is megfelelő javadalmazást biztosítana. Ennyit arról, hogy mit lehetne a jelenlegi körülmények között, a jelenlegi bajok ismeretében és a jelenlegi költségvetési forrásokat másk ént elosztva tenni azért, hogy viszonylag rövid időn belül javuljanak a bírósági munka feltételei, és az ítélkezési munka is gyorsuljon. A beszéd hátralévő részében egy másik kérdésről szeretnék szólni, ez pedig a bírák jogállásáról szóló törvény, ezen bel ül is a bírói függetlenség néhány kérdése. A bírák jogállásáról szóló törvény legfontosabb kérdése, hogy megteremtie a bírói függetlenség egzisztenciális és a szervezeten belüli személyi függetlenség jogi garanciáit. A javaslat a két kérdés együttes rende zésére törekszik, amikor a bíróvá válás feltételeinek szigorításával - titkári működés előírása, határozott idejű kinevezés, pszichikai alkalmasság - és a bírói fizetések emelésével, a szolgálati időhöz kötött bértáblázat bevezetésével a törvényjavaslat va lóban az igazságszolgáltatás két súlyos gondjára: az alacsony szakmai színvonalra és a bérek megtartó erejének hiányára keresi a választ. (11.10) A javaslat igazán gyenge pontja az, hogy a bíró jogait és kötelességeit, a szervezeten belüli helyzetét, miutá n alapvetően nem tett mást, mint a hatályos szabályokat átvette, vagy alacsonyabb szintről a törvénybe emelte, nem sikerült garanciális szempontból megnyugtatóan rendezni. Miért nem? Azért, mert az előkészítő az alábbi szempontoknak nem szentelt kellő figy elmet. A szabályozáskor abból kellett volna kiindulni - egyetértve az Alkotmánybíróság 38/1993as határozatában foglaltakkal , hogy a bírói függetlenség garantálása nem azonosítható a bírói hatalom elválasztásával a másik két hatalmi ágtól, hanem általáno sabb, a bírói szervezeten belül is megoldandó probléma. Arról van szó, hogy az igazgatási jogköröket igen körültekintően, a szubjektív megítélés lehetőségének a lehető legteljesebb kizárásával kell törvényben szabályozni. Ellenkező esetben bizonyos igazgat ási intézkedések a szervezeten belül is nemkívánatos személyi függést eredményezhetnek, az igazgatási döntések a büntetés, jutalmazás eszközévé válhatnak, és a túl kezes bíró befolyásolásának csatornái e rendszerben is kialakulhatnak. A bírósági igazgatás egyfelől a bírói jogalkalmazás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását, másfelől a szervezet hatékony működtetését jelenti. Ebből többek között az is következik, hogy a bíró igazgatási döntések alanya lehet. Ugyanakkor az igazgatási döntéseknek a bír ó számára kiszámíthatónak, az igazgatási vezető esetleges önkényétől mentesnek kell lennie, a bírák számára nyilvános, azaz megismerhető szabályokon kell alapulnia, illetve az igazgatási döntés ellen - főleg, ha azt nem bírói testület hozza - jogorvoslatot kell biztosítania. A bíró nem tekinthető igazgatási szempontból sem közalkalmazottnak, sem munkavállalónak. A bírói munka egy sajátos hivatás. A jogállami működés egyik alapvető követelménye, hogy a jog a jogalkalmazás során érvényesüljön. Ennek elengedhe tetlen feltétele, hogy a bíró a jogot pártatlanul és befolyásmentesen alkalmazhassa. Az a tény, hogy a bíró egy munkaszervezeten belül tevékenykedik, és így rá is vonatkoznak bizonyos szervezeti szabályok, nem jelentheti azt, hogy a bíró olyan igazgatási d öntések alanyává váljon, amelyek szubjektív jellegűek. A bíróval szemben egyetlen elvárás fogalmazható meg, hogy a jogot jól alkalmazza és lelkiismerete szerint a legjobb döntést hozza meg.
