Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz):
4321 bíróságra kerülnek át. Mit eredményez ez majd? Ez azt eredményezi, hogy egy hasonló ideje az igazságszolgáltatásban tevékenykedő, hasonló ítélkezési gyakorlattal, ítélkezési tapasztalattal, hasonló szolgálati idővel rendelkező bíró a megyei bíróságra kerülve, pusztán a hatáskörátrendeződés következtében azonnal 20 százalékkal többet keres, mint a helyi bíróságon maradó, de hasonlóan fontos, hasonlóan súlyos ügyeket tárgyaló egykori kollégája. Ha ez valóban a helyi bí róság stabilitását szolgálja, erről legalábbis meggyőző érveket kellene a Ház elé terjeszteniük a kormánypárti képviselőknek és az előterjesztőknek. Pedig nagy szükség lenne erre, hiszen a büntetőeljárási törvény - általunk egyébként még nem ismert - módos ítása következtében biztosan előáll az a helyzet, hogy a folyamatban lévő ügyekre a ma hatályos büntetőeljárási törvényt kell alkalmazniuk a bíróságoknak, míg az új ügyekre, a hatálybalépést követően keletkező ügyekre pedig nyilvánvalóan az új büntetőeljár ási szabályokat kell alkalmazniuk; feltételezem, hogy ez lesz az új büntetőeljárási törvény zárórendelkezései között. Ebben az esetben, nyilvánvalóan még nagyobb lesz a helyi bíróságok munkaterhe, méginkább bonyolult lesz a bírák munkája, még nehezebb lesz felkészülni ezekre az ügyekre, hiszen párhuzamosan két eljárási rendszer szabályait kell majd alkalmazniuk, ez nyilvánvalóan nem segíti a pályán maradást, és - mondom még egyszer - ezt igazából csak a megfelelő fizetésekkel lehetne rendezni. Ugyanígy nem oldja meg a törvényjavaslat azt, hogy helyi szinten, a helyi bíróságokon megfelelő segéd, kisegítő személyzet legyen, amely a bíró munkáját segíti. A javaslat nem oldja meg azt, hogy legalább érettségizett jegyzői legyenek egy bírónak, a javaslat nem oldj a meg azt, hogy a fogalmazók és a titkárok a jelenleginél - és a tervezettnél is - jobban meg legyenek fizetve, hiszen elnyúlik az idő, amit fogalmazóként és titkárként kell majd eltölteniük a pályán; és ilyen értelemben azt a szándékot, amivel egyébként n yilván mindannyian egyetértünk, miszerint a bírói munka segítésére alkalmas, ugyanakkor a bíró segítése mellett a szakmát megtanuló fogalmazói és titkári kar alakuljon ki, amely egyúttal - azon túl, hogy miközben fogalmazóként és titkárként tevékenykedik é s ilyen módon segíti a bíró érdemi ítélkező tevékenységét, akár ítélettervezetek megalkotására, megírására is alkalmas, ezen túl - természetesen megfelelő utánpótlást is jelent a bírói kar tekintetében. Nem oldja meg ez a javaslat az üres státuszok betölté sének problémáját és ily módon az ügyhátralék rendezését sem. Ma - a különböző bíróságokról érkező számítások szerint - körülbelül száz üres státusz van a bíróságokon, és körülbelül erre a száz bíróra lenne szükség ahhoz, hogy a meglévő ügyhátralékot feldo lgozzák. Én azt gondolom, megoldást jelentene az, ha a jelenlegi tervezettel szemben nemcsak egy 13. havi, hanem egy 14. havi fizetésük is lenne a bíráknak, de emellett megszüntetnénk azt a lehetőséget, hogy az üres státuszok miatt felszabaduló bérrel a bí rósági vezetők gazdálkodhassanak. Tehát arra kell ösztönözni a bírósági vezetőket, hogy ezeket az üres státuszokat betöltsék, és ne arra ösztönözzük őket - miként az a jelenlegi rendszerben van , hogy az üres státuszok miatt felszabaduló bér egy részével szabadon gazdálkodjanak. Ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha egy világos, előre kiszámítható rendszerben azt mondjuk: igen, egy 13. és egy 14. havi fizetése is van a bírónak, ami megfelelő egzisztenciális feltételeket biztosít a számára, ugyanakkor pedig ösz tönözzük a bírósági vezetőket arra, hogy az üres státuszokat betöltsék, és akadályozzuk meg azt, hogy ezeket a forrásokat, ha nem töltik be a státuszokat, felhasználják. A harmadik ilyen, amiről már volt szó, a megfelelő infrastrukturális feltételek biztos ítása. Nyilvánvalóan itt, ha nincsen megfelelő mennyiségű pénz - mint ahogy a kormányzati előterjesztésből és a kormánydöntésből kiderült, a kormány elsősorban Pharepénzekből szeretné megoldani az infrastrukturális fejlesztéseket , akkor nyilván a szűk k eresztmetszetekre kell koncentrálni, például a cégbíróságokra, és ott kell megoldani az égető problémákat; ha van pénz, akkor az infrastrukturális, informatikai beruházásokat természetesen minden bíróság tekintetében végre kell hajtani. Az is megoldást jel enthetne - amire egyébként nem vállalkozik a jelenlegi törvénycsomag , hogy penzumrendszert vezetünk be a bírák tekintetében, és emellett - amire egy halovány kísérletet viszont
