Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
4274 Nagyon fontosnak tartom elmondani azt is, hogy ez egy különös hangulatkeltés, hogy a ma nyugdíjasokat próbálják meg hergelni ezzel a dologgal, noha ki kell azt mondan i őszintén, ez a nyugdíjreform nem a meglévő nyugdíjasoknak szól. Őket ez a dolog a legkevésbé fogja érinteni. A mai nyugdíjreform sokkal inkább jelenleg is a karzaton néhány helyen helyet foglaló fiatalokról szól, azokról a fiatalokról biztosan, akik pály akezdők lesznek, és azokról még, jobbára gazdasági racionalitás szerint, akik 1951 után születtek. S akik ez előtt születtek, gyakorlatilag azoknak az új rendszer akkor választható, ha ez számukra előnyös. Szeretném hozzátenni, akkor viszont választható - és ez egy nagyon fontos szabály. (16.10) Szóba kerültek a családtámogatások. Én úgy hiszem, egy ilyen társadalomban, amely a miénk is, egy teljesen új utat választott a családtámogatásoknak a rászorultsági elvre való rátérése: ez elkerülhetetlen volt. Nagy on fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a rászorultsági elv nemcsak azt jelentette, hogy voltak olyanok, ahol gyakorlatilag a nettó egy főre eső jövedelem 20 ezer forintos összeg feletti részénél elestek ettől a támogatástól, hanem voltak olyanok is, ahol lefelé nyitott: tehát akik eddig nem voltak jogosultak ilyenfajta támogatásokra, azok most jogosulttá váltak. És mondjuk ki őszintén, ez a legnyomorultabb népréteg, azok, akik még jogosultságot sem szereztek az addig meglévő ellátásokra. Én ezt nagyon fontosnak tartom elmondani, hiszen új lehetőségeket nyitott meg a valóban legszegényebbek előtt. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ezek mellett, ezekkel párhuzamosan nemrégiben fogadta el a parlament nagy többséggel a gyermekekről szóló törvényt, a gyi vitörvényt, s 2300 forintos havi juttatást hoz minden családba, csaknem 680 ezer gyereknek: én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom. Úgy hiszem, a kormány úgyahogy próbálkozott azzal is, hogy a ma meglévő többgyerekeseknek a lakáshoz jutását segítse, hi szen évekkel ezelőtt született minőségében és nagyrendjében is új támogatás erre vonatkozólag. Azt lehet mondani, pontosan úgy halad előre mérsékelten, ahogy a gazdaság teljesítőképessége ezt a dolgot megengedi. És azt lehet mondani, hogy elkötelezett ebbe n a kormány, ez nyilvánvaló. Szóba került a gyerekvállalás, illetve a szülőképesség: én nagyon örülök, hogy a vita nem fajult el személyeskedővé, hiszen a végén kiki a saját személyes aktivitását bizonygathatta volna a tárgykörben, és azért annak örülök, hogy erre nem került sor. Ugyanakkor én azt fontosnak tartanám elmondani, bármilyen keményen hangzik is, legyünk őszinték: az ember a saját gyerekét magának szüli, nem az államnak. Amikor az ember gyereket vállal - anélkül, hogy belebonyolódnék ennek a fil ozófiájába, bár vannak, akiknél ez véletlenszerűen is be szokott következni, de még azokat sem hagyja magára az állam, hiszen éppen a nemrégiben hivatkozott törvény az, amely ezen gyerekek számára is preferálja a családban való felnövés lehetőségét; és azé rt ezt is ez a kormány tette, csak szeretném megjegyezni , szóval azok, akik maguknak saját családjukban szülnek gyereket, én úgy hiszem, úgy kell kalkulálni, hogy a gyerekvállalás mindenkor egy jelentős áldozat volt. Amikor mi gyerekeskedtünk, a mi szüle inknek sem volt könnyű, és meg merem kockáztatni, hogy a mi gyerekeinknek is épp oly nehéz lesz, hiszen az emberre egyszerre szakad rá - néhány év különbséggel - a pályakezdésnek a problémája, az önálló egzisztenciateremtés minden problémája és még ugye a gyerek is. Tudjuk, néha még önmagában a pici megszületése környékén is jelentős munkaleterheltségek vannak, amire azt lehet mondani, hogy nyilván egy közvetlen állami beavatkozást nem szeretnénk semmilyen formában. Fontosnak tartom elmondani, hogy én alapv etően a fiatalok szempontjából kívánnám nézni ezt az egész nyugdíjtörvényreform dolgot, már csak azon apropóból is, hogy a kormány - az én megítélésem szerint nagyon helyesen - kétszer is a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács elé vitte. Azért mondan ám, hogy nagyon helyesen, hiszen ez a szerv nem volt az előző ciklusban, így aztán azt lehet mondani, végül is megteremtődött annak a lehetősége, hogy a korosztályról szóló törvények, amelyeket a kormány terjeszt be, tartalmazzák a generációnak a véleményé t is; hiszen
