Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
4237 azonban, azt hiszem, egyetértünk, hogy nemcsak a parlamenti idejét kell néznünk, hanem az egész jogalkotási folyamatot, a szabályozás koncepciójának kialakításától a jogszabály elfogadásáig eltelő időt. És azt kell néznünk, hogy ez az idő elég volte a koncepciók megfelelő kiérlelésére és azoknak az érdekeknek, elképzeléseknek az egyeztetésére, azoknak a fórumo knak a megszervezésére, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek egy ilyen nagy horderejű törvénynél. Az 1989es alkotmánymódosítást is beleszámítva az elmúlt évtizedben egyetlen törvényjavaslat sem kapott még ilyen hosszú kiérlelési időt, egyetlen törvénycso maggal sem foglalkoztak ennyit szakértők, különböző fórumok, minisztériumi apparátusok, és maga a parlament is már előzetesen többször politikai vitanapokon. Azok az elképzelések, amelyek nyolc évvel ezelőtt már megfogalmazódtak a különböző pártprogramokba n, alapvető irányukat tekintve lényegében hasonlóak voltak. Ezeket az alapvető irányokat és elképzeléseket fejezte ki a 60/1991. országgyűlési határozat, amelyet tudomásom szerint minden párt elfogadott, és amelyet a most vitatott nyugdíjjavaslatok a legfo ntosabb kérdésekben megvalósítani szándékoznak. Természetesen az eltérésekről, a vagyonjuttatás elmaradásáról és a kötelező magánbiztosításról is szólni kell, de előbb hadd idézzem fel a '91es határozat néhány pontját. (13.00) Először is el kell különíten i a biztosításon alapuló ellátást és a szociális segélyezést - megtörtént. Ez elsősorban az időskorúak járadékában jut kifejezésre. Nemzeti alapnyugdíj a távolabbi jövőben a gazdasági fejlettség szintjének megfelelően - ez a tervezetben változatlanul szere pel mint az időskorúak járadékának alapnyugdíjjá alakítása a jövőben. Harmadszor: a gyermeket vállaló anyák szolgálati idejébe a gyermekek beszámítása. A '91es határozat szerint egy gyermek után egy év, két gyermek után két év, és maximum nyolc év. A jele nlegi tervezet szerint egy gyermek után két év, két gyermek után négy év, tehát pontosan duplája a '91es határozatban szereplőnek. És nem nyolc év a maximum, hanem tíz év. Bizony képviselőtársaim! Ha az ellenzék stílusában fogalmaznék, azt is mondhatnám, hogy a '91es országgyűlési határozat csak fele olyan mértékben volt gyermekpárti, mint a jelenlegi törvényjavaslat. Negyedszer: a lineáris nyugdíjskála alkalmazása és a keresetek degresszív beszámításának fokozatos megszüntetése. Ez egy nagyon lényeges po nt. Én azt hiszem, hogy ez rendezi át legalapvetőbben a felosztókirovó rendszer belső szerkezetét. Orvosolja a biztosítási logikával ellentétes legalapvetőbb igazságtalanságot. Ha belegondolunk, hogy két évtizedig úgy működött a felosztókirovó rendszer, hogy az első tíz év 33 százalékot ért, és az utolsó tíz év, 33 év szolgálati időtől kezdve, összesen 5 százalékot; tehát több mint hatszor többet értek egyes évek, az első tíz év, mint az utolsó évek - hát hol ösztönzött volna ez arra, hogy minél tovább do lgozzon?! Ez nyilván nagyon méltánytalan volt, ezt teljes mértékben orvosolja a jelenlegi nyugdíjjavaslat. Ötödször: csökkenteni kell a járulék nélküli évek beszámítását, illetve meg kell teremteni egyes járulék nélküli évek járulékfedezetét. Megtörtént. Érdemes egymás mellé tenni a benyújtott törvényjavaslatokat és az '91es országgyűlési határozatot. Meggyőződhetnek róla, hogy amit elmondtam, az úgy van, hogy az általam is említett eltérésektől eltekintve, a lényegi kérdésekben túlnyomó a megegyezés, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjrendszer átalakításának főbb irányairól többségében hasonlóan gondolkoztunk. Én tudom, hogy néha nehéz és kínos dolog a felejtés, a korábbi szándékok és jó elképzelések elfelejtése, azért, mert a jelenlegi kormány valósítja meg ezeket az elképzeléseket. Hadd mondjak el egy idézetet ezzel kapcsolatban. A Magyarország 2000 konferencián elhangzott egy intelem, egyetlen mondat, most magunknak hadd mondjam: Legyen eszünk, ha már volt! Remélem, ezt nem kell magyarra fordítani. (Derülts ég.) Én ezt magamra is értem természetesen, és remélem, nem fogom elfelejteni ezt a mondatot.
