Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
3926 megnövekedése, a bíróságok hatáskörének jelentős és természetesen jogállamhoz méltó kiszéle sedése, ennek folytán az ügyek tartalmi elnehezedése, a jogrendszer bonyolultsága és az alkalmazandó jogszabályok számának ilyen nagymérvű növekedése és bonyolultsága vezetnek oda, hogy túlterheltek a bíróságok. Túlterheltek a helyi bíróságok; csaknem kéts zázezer ügy van folyamatban 1997. március 31én a helyi bíróságokon. Túlterhelt a Legfelsőbb Bíróság is; 1997. március 31én 6600 fellebbezési, felülvizsgálati és egyéb ügy maradt folyamatban. A ténymegállapításhoz tartozik, hogy ma már a bíróságok képesek az adott évben beérkező összügymennyiséggel azonos nagyságrendű ügymennyiség befejezésére, nem képesek azonban ilyen körülmények között a sok év alatt az elmondottak okából felhalmozódott hátralék feldolgozásának még csak a megkezdésére sem. Ezért mondom azt, hogy a reform elmaradása egyértelműen azt jelenti, hogy a hátralék fennmarad vagy lassú mértékben tovább növekszik. Mik az okai ennek a kialakult helyzetnek? Teljesen világos, hogy 1990 előtt az igazságszolgáltatás nem kapta meg a szükséges társadalmi megbecsülést, és ezért jelentős kontraszelekció érvényesült. Az is világos, hogy a rendszerváltozás után szélesedett a bíróságok hatásköre, és elismerést érdemlő, a bíróságok helyzetét javító változásokra került sor. Ezek közül az új illetményi rendszer, az előmeneteli rendszer bevezetése és módosítása 1990ben, majd '93ban történt, a bírósági törvény módosítása '91ben és '93ban valóban a bírói függetlenség erősítése irányába hatott, és valóban jelentősek a bírósági munka tárgyi, technikai feltételeinek javítása érdekében végzett lépések. Ezek azonban nem voltak elégségesek a már kialakult lemaradás pótlására, illetőleg a megnövekedett feladatok feltételeinek maradéktalan biztosítására. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az igazságszolgáltatás konszolidálására nem került sor. Nem valósult meg az eljárási és szervezeti reform; hiányos a Legfelsőbb Bíróság jogegységet biztosító tevékenységének eszközrendszere; nem sikerült olyan igazgatási rendszert kialakítani, amely a bírói függetlenség biztosítása mellett haté konyan garantálhatná a bíróságok eredményes működését igazgatási oldalról; végül nem sikerült teljes egészében a bírói pálya megtartó erejét sem megőrizni. Kelle a felelősséget keresni a kialakult helyzetért? Természetesen ez nem a Legfelsőbb Bíróság elnö kének a tisztje, mégis meg kell említenem néhány tényezőt, amit mi fontosnak tartunk. Első megállapítás: valóban állítható, hogy a bíróságokon is fellelhetőek hibák - talán erről én többet tudok, mint az itt felszólaló tisztelt képviselők , ezek vannak és javíthatók. (12.00) Egyértelmű azonban, hogy a kialakult helyzetért a bírói kar felelőssége nem állapítható meg. Évről évre többet dolgoznak a bírák, az adatok azt mutatják, hogy évről évre növekszik a bíróságokon a befejezett ügyek száma, azonban alulmar ad az érkező adatokhoz, ügymennyiséghez képest. Hadd mondjak egyetlen adatot a saját házunk tájáról: a Legfelsőbb Bíróság lényegében változatlan létszám mellett 1990ben 5700 ügyet, 1995ben 12 000 ügyet fejezett be. Azt gondolom, hogy azok, akik csak vala melyest is tájékozottak arról, hogyan működnek, és milyen körülmények között dolgoznak legfelsőbb bíróságok a világon, milyen feltételek között, milyen kompetencia mellett, azok számára egyértelműen világos, hogy ha egy országban a legfelsőbb bíróságnak 12 ezer ügyet kell befejeznie egy évben, az semmiképpen nem tekinthető olyan bíróságnak, mint amelyiknek a rendeltetése nem más, mint az ország jogegységének, a jogalkalmazás egységének, a bonyolult jogrendszer alkalmazása egységének biztosítása. Következtet és: a bíróságok teljesítménye a jelenlegi eljárási és szervezeti rendben nem fokozható. Elhangzott - más összefüggésben persze , hogy a hatékonyan működő igazságszolgáltatás feltételeinek megteremtése a mindenkori kormánynak és a parlamentnek a feladata. Ez igaz, tisztelt Országgyűlés, az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletében rámutatott az államnak az igazságszolgáltatás megszervezésével kapcsolatos kötelezettségére, amelynek teljesítése esetén lehetségessé válik, hogy a bíróságok meg tudjanak fe lelni a tisztességes és ésszerű határidőn belüli eljárás követelményeinek. Ilyen kötelezettséget az állam szempontjából az ENSZ bírói
