Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
3927 függetlenségre vonatkozó alapelvei és az Európa Tanács miniszteri bizottságának a bírói függetlenség biztosításáról szóló ajánlásai is tartalmaznak. Ezért tehát a mindenkori kormány és parlament felelőssége nem vitatható. Megállapítható, hogy nem maradéktalanul valósultak meg az igazságszolgáltatás működésének feltételei. A politika nem volt képes konszenzust kialakítani az i gazságszolgáltatás átfogó reformjának alkotmányos és legalapvetőbb kérdéseiben. A '89es alkotmánymódosítás az alkotmánynak a bíróságokra vonatkozó rendelkezéseit érintetlenül hagyta. '91ben sem volt átfogó változás, csupán módosítás. 1992ben, amikor az Alkotmánybíróság a törvényességi óvást alkotmányellenesnek nyilvánította, ezt követően a Legfelsőbb Bíróság megismételt és kategorikus javaslatai ellenére nem került sor átfogó szervezeti és eljárási reformra. Meg kell mondanom, hogy sajnálatosan 1994től is késlekedés tapasztalható a reform megvalósításában és az ehhez szükséges politikai konszenzus kialakításában. Tisztelt Országgyűlés! A bíróságoknak természetesen nem a jogalkotás a feladata, hanem a jog alkalmazása. A jogalkotás szempontjából viszont ja vaslatot tehetnek és tettek is. Esett már szó arról, hogy a bírói egyesület reformbizottsága kidolgozta, majd az egyesület országos konferenciája 1993 májusában elfogadta az igazságszolgáltatás reformkoncepcióját. Úgy gondolom - ha nem csal az emlékezetem, talán ezen a konferencián zárszóban elmondhattam , hogy a bírói kar lehetőségeinek végére ért, immár a kormányzati tényezőkön, a kodifikátorokon van a feladat. Továbbmegyek: a Legfelsőbb Bíróságon munkabizottság alakult és közreműködött az új alkotmány i gazságszolgáltatásra vonatkozó részének kidolgozását elősegítő tanulmányokban, és jelentős szellemi kapacitással a mostani reformot megalapozó törvények létrehozásában is részt vett. Miért tette ezt? Hogy szakmailag helyes megoldások szülessenek, hogy a kr itikai észrevételek a bírói karból eljussanak a törvényhozóhoz vagy a kodifikátorhoz, és át nem gondolt elképzelések megvalósítását meggátolhassuk. Támogattuk a reformot és támogatjuk a reformot szakmailag megalapozott megoldások mellett. A mostani benyújt ott törvénycsomagot én a magam részéről egészében ilyennek tekintem és támogatom. Mik a jellemzői ennek? A bírósági szervezetről és igazgatásról szóló törvényjavaslat az ítélőtáblák létrehozása mellett megteremti nem csupán a Legfelsőbb Bíróság, hanem a he lyi bíróságok tehermentesítésének is bizonyos lehetőségét. Nem egyedüli lehetőség természetesen, és nem egyedüli elem, de lényeges elem. Az ítélőtáblák létrehozása, nem gondolom, hogy történelmi vagy jogtörténeti nosztalgia eredmé nye. Annak a felismerésnek az eredménye - és úgy gondolom, hogy ez nem jellemző, és nemcsak föderális államokban hozható létre , annak a következménye, hogy ha hatékony igazságszolgáltatást akarunk, akkor meg kell szüntetnünk azt a felfogást, amely a kics i és nagy, bonyolultabb és egyszerűbb ügyek elbírálását lényegében ugyanolyan eljárási rendben, ugyanolyan bírósági struktúrában folytatja. Ezért tehát a hatáskörök ésszerű telepítése nem kizárólag tehermentesítési kérdés - bár ez a tehermentesítés egyben hatékonyságnövelés forrása is lehet , hanem pontosan azt jelenti, hogy eleget tegyünk annak a valóban jogállami követelménynek, hogy ne minden ügyet egyformán kelljen elbírálni. Szeretnék egy viszonylag széles körben elterjedt félreértést vagy tévedést el oszlatni, vagy elmondani, hogy én hogy látom - persze nem egyedül én, egész Európa így látja. Ismeretes vagy megismerhető, magyarra lefordította a Legfelsőbb Bíróság emberi jogi irodája, az összes Európa tanácsi miniszteri bizottsági javaslatot, ajánlást a kormánynak. Ismeretesek az ENSZalapelvek, már hivatkoztam rá. Ezek egészen világosan tartalmazzák, hogy modern jogrendszer minden ügyre nézve azonos jogorvoslati jogosultsággal, fórumrendszerrel és eljárással nem képzelhető el; és semmiféle jogállami sér elemmel nem jár, hogy nem egyformák. Ennek lehetőségét itt a szervezetben is és a valóban ezzel szorosan összefüggő eljárási törvényekben meg kell teremteni. A Legfelsőbb Bíróság tehermentesítése nem öncél, és természetesen nem a legfelsőbb bírósági bírák személyes munkavégzési mennyiségének tehermentesítését jelenti, hanem a struktúra
