Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
3925 Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ebben az ülésszakban vagy parlamenti ciklusban először - és feltehetően utoljára - szót kértem, úgy vélem, nem szorul indokolásra, hogy az igazságszolgáltatá s mélyreható és - amint arra majd utalni szeretnék - a korábbi ciklusban már megkezdett és a későbbi ciklusban vagy ciklusokban is folytatandó átalakítása igényli, hogy a bírói kar hallassa szavát a törvényhozásban. Szerény személyemet természetesen csak j elképesen tartom valamennyi magyar bíró képviselőjének, de több évtizedes igazságügyi szolgálatom és a Legfelsőbb Bíróság élén eltöltött csaknem hét év, úgy érzem, feljogosít a szólásra. (11.50) A bírói kar bizalommal tekint a parlamenti vita elé. Bizalomm al azért, mert sok év előkészítő munkájának eredményét látja ebben, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar bírói kar már említett mind a kétezeregynéhányszáz képviselője minden javasolt megoldással egyetértene. Ilyen konszenzus nem kereshető. Az azonban valóban igaz és felelősséggel állítható, hogy éppen a bírói kar volt az - és erre már többen utaltak , amely az évek során, megelőzve a kormányzati kodifikációs lépéseket, saját körében, egyesületeiben komoly előkészítését teremtette meg a reform nak. Meghallgatva az eddigi felszólalásokat is, őszintén remélem, hogy érvényesnek tekinthető ma is az, amit 196 évvel ezelőtt a bírói és ügyészi szervezet módosításáról előterjesztett törvényjavaslat általános vitájában 1891. április 20án Jelinek Artúr, a parlament igazságügyi bizottságának előadója így fejezett ki: "Ha a nemzet alkotmánya szilárd alapokra van fektetve, és a hatalmi körök és tényezők szerepe, elhatárolása biztos alapokon nyugszik, úgy minden felmerülő bírói szervezeti kérdés a napi politi ka áramlataitól mentesítendő, és azon magaslatra emelendő, ahol az alapelvek mint változatlan tényezők szerepelnek." De még egy idézettel szolgálnék. Polonyi Géza, akkori ellenzéki képviselő a Magyar Országgyűlésben 1890. május 2án a királyi ítélőtáblák é s királyi főügyészségek szervezéséről benyújtott törvényjavaslat általános vitájában kiemelte, hogy pártja "úgy, ahogy igazságügyi reformoknál általában véve tenni szokta, a törvényjavaslatot sem egészében, sem részében pártkérdésnek nem tekinti. Azon fölt evésből indulunk ki" - mondja az akkori szónok - "tisztelt Ház" - ezt is ő mondja - "hogy a többi pártok kebelében is hasonló felfogás uralkodván, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a kérdéses javaslatoknak elvi dispositio tekintetében a pártkorlátok által ne m feszélyezett, higgadt mérlegelésnek és bírálatnak adhassunk teret és lehetőséget." Tisztelt Országgyűlés! Én is ebből a feltevésből indulok ki. Felszólalásomban a következő kérdéseket fogom - természetesen vázlatosan, de megítélésem szerint lényeges elem eiben - érinteni: a bíróságok helyzetének jellemzői; a kialakult helyzet okai; felelősség a kialakult helyzetért; a bírák hozzájárulása az igazságszolgáltatás reformjához; a reformjavaslatok legfontosabb jellemzői; a reform kritikus pontjai; végül a reform várható hatása. Tisztelt Országgyűlés! A bíróságok helyzetének jellemzésére már sok minden elhangzott ebben a Házban is, a mai napon is és természetesen számos parlamenten kívüli megnyilvánulásban is. Úgy gondolom, a kiegyensúlyozott helyzetértékelés azt mondatja, hogy az igazságszolgáltatás működésében súlyos nehézségekkel küzdünk, fölhalmozódtak azok a strukturális és egyéb problémák, amelyek miatt az a következtetés vonható le - és ezt nagyon döntőnek találom , hogy ha nem történik jelentős reformlépés - és itt a reform együttesét, egészét tekintem reformlépésnek , ebben az esetben biztonsággal állítható, hogy a lassú erózió tovább folytatódik, és elérhet egy kezelhetetlen, a mainál jóval kritikusabb pontra. Ma ugyanis - és ezt országszerte becsülettel dolgozó bírótársaim érdekében és nevében itt is el kell mondanom - működő igazságszolgáltatása van ennek az országnak. Működő igazságszolgáltatása, és az igazságszolgáltatás egy olyan alrendszer, amely sok eredményére büszke lehet. Nagyon örültem annak, h ogy a bírókra nézve a helyzet értékelésében nem hangzott el igazán negatív megállapítás. Az azonban tény, hogy - az ismert okok miatt - az ügyek számának rendkívüli
