Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP):
3923 Ugyanakkor az nyilvánvaló , azt hiszem, mindenki számára, hogy egy szerkezeti változásokat is tartalmazó reform az adott szervezetnek a munkájában törvényszerűen zökkenőt okoz. Az átállás bizonyos bizonytalansággal, ügyek felhalmozódásával jár tehát törvényszerűen, akkor is egyébké nt, ha a szerkezeti átalakításoknak itt az ideje, és akkor is, ha emellett még ráadásul az átalakításra vonatkozó elképzelések tökéletesek. Azt hiszem, ebben nem nagyon van vita közöttünk. Ha ez így van, akkor végig kellene gondolni, hogy szükség vane mos t egy ilyen típusú reformra. Egyáltalán reformra szükség vane? Milyen fajta reformra van szükség? Mert azt biztos, az nem engedhető meg hosszú távon, hogy az ügyek ennyire elhúzódjanak. Úgy gondolom, azzal, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyabb legyen m eg gyorsabb legyen, természetesen mindannyian egyet tudunk érteni. Tehát a célokban, az elérendő célokban, úgy gondolom, semmiféle különbség nincsen a patkó egyik oldala vagy másik oldala között. A kérdés csak az, hogy kelle reform, most kelle, és milyen típusú reform. Bizonyos reformlépésekre, vagy ha úgy tetszik, változtatásokra szükség van. Igen, bizonyos lépéseket már most meg kell tenni, sőt továbbmegyek: bizonyos lépések megtételét nem lett volna szabad elhalasztani, mert ez bizony nagy kárt okozott . De úgy gondolom, hogy egy ilyen mérvű szerkezeti átalakítás akkor, amikor ilyen óriási az ügyhátralék - ugye, hírek járnak arról, hogy van olyan bíróság, nagy bíróság természetesen, ahol az egykét hónappal ezelőtti hírek szerint még 10 ezer volt a kiszi gnálatlan ügyek száma, az utóbbi hírek 8 ezerről beszélnek. Hogy mi ebből az igazság, azt nem tudom pontosan, de majd választ kapunk ezekre is. Tehát először azt kellene végiggondolni, hogy melyek lehetnek azok a lépések, amelyek ennek a hátraléknak a feld olgozását elősegítik. Úgy gondolom, ezekben a lépésekben nagyjából egyet is tudnánk érteni - majd a későbbiek során ki is fogok ezekre térni részletesebben - tehát egyet is tudnánk érteni, és ezeket a lépéseket bizony meg kellene tennünk. Hack Péter képvis előtársam azt mondta a felszólalásában: alapvető problémát jelent az, hogy az első fokon ítélkező bíráknak a 60 százaléka öt év alatti gyakorlattal rendelkezik. Láttam egy '95ös felmérést, abban 50 százalékról volt szó. Ezek szerint a helyzet ezen a terül eten romlott. Aztán Áder képviselőtársam már 80 százalékról beszélt. (11.40) Nem tudom, hogy melyik az igaz, de ha 50 százalékról 60 százalékra emelkedett ez az arány, úgy gondolom, az is elég baj. Miért állhatott elő ez a helyzet, és miért tűnik úgy minda nnyiunk számára, hogy egyre nő - elnézést a kifejezésért, senkit nem akarok megsérteni - a kisebb gyakorlattal rendelkező, mondjuk így, bírák száma? Ami nyilvánvalóan nem helyes, mert az ügyek egyre bonyolultabbá válnak, és tapasztalt bírákra van szükség. 1990ben a patkó mindkét oldalán teljes egyetértés volt abban, hogy a bírák és az ügyészek javadalmazását próbáljuk meg helyre tenni, mert az nyilvánvaló volt, hogy csak akkor lehet megfelelő képzettségű embereket bírói és ügyészi pályára vinni, akik aztán megfelelő szinten el tudják látni az ügyeket, ha megvan a megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésük is. Annak idején ebben mindannyian egyetértettünk. Megszületett a törvény, amelynek megvoltak a maga jó hatásai. 1994ben hallottam, hogy summa cum laude végzett fiút nem vettek fel fogalmazónak, mert summa cum laude fiúból volt annyi, hogy el tudták látni a fogalmazói helyeket. Nem tudom, hány helyen fordult elő ilyen, de az kétségtelen tény, hogy a '90es évek elején megindult a bírói kar feltöltődése. Ős zintén szólva már nem is emlékszem, előttem melyik képviselőtársam mondta, hogy 1990ben 1500 körül volt a bírák száma. Most a bírói álláshelyek száma 2400, és ahogy ezt az igazságügyminiszter úr mondta, a helyek 95 százaléka be is van töltve. Tehát ezen a területen egy lényegesebb emelkedés mutatkozott. Ugyanakkor óriási a fluktuáció, és úgy gondolom, ebben óriási szerepe van annak, hogy a javadalmazási rendszer karbantartása egészen egyszerűen megakadt. Ez óriási probléma! Most újból történnek erőfeszíté sek ennek érdekében, csak a probléma az, tisztelt képviselőtársaim, hogy bírákat és ügyészeket nem lehet nyomni úgy, mint a papírpénzt. Bírákat és ügyészeket hosszúhosszú évek
