Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3917 tehát nem bír az előző kormányzati ciklus tekintetében semmiféle, még csak embrionális elképzeléssel vagy csírával sem. Mint ahogy a négyfokú bírósági szervezetre vonatkozó elképzelés sem bír korábbi hagyományokkal - Csákabonyi képviselőtársamnak mondom ezt. Az a bizonyos büntetőeljárási koncepció, amely 1993ban és '94ben már részben elkészült, az valóban kétfokú fellebbezésről beszé lt, de azt hiszem, az imént sikerült érzékeltetni, hogy kétfokú jogorvoslathoz nem szükséges négyfokú bírósági szervezet. Nincsen ilyen Belgiumban sem, nincsen ilyen Dániában sem, általában 10 milliós orszá gokban nem nagyon szokott lenni, hacsak az állam szerkezete, föderalista vagy tartományi berendezkedése ezt nem indokolja. Erre majd még rá fogunk térni, csak szeretném tisztázni azt, hogy ki és milyen elképzelésekkel rendelkezett, mit kívánt és mit tudott megvalósítani. Úgy gondoljuk, hogy a bíróságok munkájának javítása, a bíróság tekintélyének megteremtése, majd megszilárdítása és a bírói és az ügyészi hivatás tekintélyének és - mondjuk ki itt talán őszintén - legitimitásának megteremtése érdekében valób an nagyon sok minden történt 1990 és '94 között. Annál jóval kevesebb történt azóta, hiszen ismerjük a javadalmazással kapcsolatos igények kormányzati elutasítását; tudjuk, hogy kétszer terjesztett be a kormány olyan költségvetési törvényt, amely nem tarta lmazta az Országos Bírói Tanács egyetértését - holott erre kötelezettsége van a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a kormánynak , ezt nem vette figyelembe. Ezek után tehát az a kérésünk, hogy a kormány csak a saját működésére hivatkozzon ezzel kapcsol atban, ami az elképzelések eredőjét illeti. Ennyi bevezetés után két kérdéssel szeretnék foglalkozni még a hátralévő időben. Az egyik a táblabíróságok kérdése, a másik pedig az országos igazságszolgáltatási tanáccsal kapcsolatos aggályaink. Tisztelt Ország gyűlés! Az indokolás nagyon világosan és szókimondóan tartalmazza a lényeget, hogy miért van szükség táblabíróságokra: azért van szükség táblabíróságra, hogy tehermentesítsük a Legfelsőbb Bíróságot. Ez a lényege, mert mint mondottam, a kétfokú fellebbezés önmagában nem tenné ezt szükségessé. Ami pedig az ügyek gyorsabb elbírálását és a hatékonyabb működést illeti, nyilván azt egy kisgyermek is tudja, hogy egy újabb bírósági szint beépítése és földrajzilag négy különböző helyre telepítése nem az ügyek gyorsa bb, hanem lassúbb - és nyilvánvalóan a fórumrendszerbe újabb állomás beiktatásával szükségszerűen lelassított - elbírálását teszi lehetővé. Ami a Legfelsőbb Bíróságnak az ügyektől való tehermentesítését illeti: először is úgy vesszük észre, úgy érezzük, ho gy ez így nem felel meg az igazságnak, hiszen a Legfelsőbb Bíróság továbbra is ítélkező bíróság marad. Ha a büntetőeljárási törvényről az igaz, ami hírlik, hogy kétfokú fellebbezés kapcsán oda fognak az ügyek második fellebbezésként tartozni, akkor továbbr a is ez ügyben jelentős ítélkezési tevékenységet kell ellátnia, és természetesen továbbra is a felülvizsgálati kérelmek elbíráló hatósága lesz. Tehát ez az indok nem indokolja a négyfokú bírósági szervezet és a táblabíróságok felállítását. Jelenleg, úgy lá tjuk, hogy nem időszerű a kérdés felvetése. Jelenleg a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy természetesen messzemenően figyelembe kell venni a tradíciókat, a magyar bírósági szervezet kiépülésének és hagyományos működésének tradícióit, de azt is lát ni kell - miként erre hivatkozott a Kisgazdapárt szónoka , hogy ezen táblabírósági székhelyek közül jelen állapotukban kettő igazán határváros - sajnos , kettő pedig határközeli város a tervezett négy székhelyből. Úgy gondoljuk, hogy az ország földrajzi, közlekedési, népességi és bírósági szempontjai alapján nem hoznak sokat, sok jót a konyhára, hogy így mondjam, inkább nehezítik a bírósághoz jutást. Mindezzel nem kívánjuk azt egyszer és mindenkorra kizárni, hogy lesz majd olyan alkalom a magyar bírósági szervezet rendszerének áttekintése során, amikor ez a kérdés fölvethető lesz. Jelenleg meg vagyunk arról győződve, hogy ennek az ügynek a komoly átgondolása csak arra az eredményre vezethet, hogy erre most az ügyfelek érdekében és a gyorsabb elbírálás lehe tővé tétele érdekében nincsen szükség; ezzel ellentétes érvek nagyobb számban vannak. (11.10)
