Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3916 fellebbezésre, mert semmiféle két fellebbezésre - minimális kivételektől eltekintve - a Pp.ben nem lesz mód; a továbbiakban egyre sem lesz mód, mint hallottuk, tehát két ellentétes dologról van szó. Egyfelől szűkíti a Pp.módosítás a jogorvoslati jogot alkotmánysértő módon, másfelől azzal indokolta a miniszter úr az expozéban a négyszintű bírósági szervezet szükségességét - sőt Csákabonyi Balázs képviselőtársam szónoklatából is ez derült ki , hogy nem is képzelhető el másképp, kétszintű, kétfokú fellebbezés nélkül. Hát szeretném megm ondani, hogy ez nem így van, Csákabonyi Balázs képviselőtársam! Nagyon sok nézet van, nagyon sok kidolgozott, de ki nem próbált elképzelés van arra vonatkozóan, hogy igenis lehet kétfokú jogorvoslatot a hatáskörök ésszerű átcsoportosításával és átszerkeszt ésével háromszintű bírósági rendszeren belül is kialakítani. Nincs most idő arra, hogy ebben a rövid húsz percben, ami jelenleg rendelkezésemre áll, erre részletesen kitérjek. De ez így nem felel meg a valóságnak, hiszen ahhoz nem kell táblabíróság, hogy k étszer fellebbezhessenek, mondjuk, a helyi bíróságon indult ügyek kapcsán, hiszen a megyei bíróság székhelyein működő városi bíróság ma is és általában szokott élvezni olyan jelentősebb - a többi helyi bírósághoz képest jelentősebb - hatásköröket vagy ille tékességet, amely alkalmassá tehetné első folyamodású fellebbezési bíróság funkciójának ellátására. De ne menjünk bele ezekbe a részletekbe; azt akartam bizonyítani, hogy nem lehet szükségessége, egyedüli szükségessége a négyszintű bíróságnak az, ha meg ak arunk teremteni kétfokú fellebbezést. De nem akarunk megteremteni, mert a Pp.ben nemhogy kétfokú fellebbezést, hanem az egyfokú fellebbezést is - még egyszer mondom - jelentős mértékben redukálni kívánja a kormány. Tehát ne beszéljünk itt olyanról, amit n em akar a kormány, és ne hivatkozzon arra! Nézzük tovább, mire is hivatkozott a miniszteri expozé, amikor ezt a csomagot indokolni kívánta! Arra hivatkozott, hogy ilyen kontinuitás, ilyen folyamatosság van most már hatnyolc éve a magyar jogalkotásban, a m agyar törvényhozásban, és tulajdonképpen a csírái már megteremtődtek 1989ben, sőt '88ban, aztán '90 és '94 között is történtek olyan lépések, amelyek ezt indokolják. Szeretném kijelenteni - miként ezt Isépy Tamás volt államtitkár úr, az akkori kormány ez ügyekben felelős másik tagja elmondhatta itt önöknek , hogy a világért sem gondoltunk arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a bírósági szervezet megerősítése és megszilárdítása helyett olyan kísérletekkel próbálkozzunk, amelyek - miként ezt mások is mondják, nemcsak parlamenti képviselők, hanem szakértők is, akik részt vettek az ügyek kidolgozásában - nyilvánvaló zavart, nyilvánvaló ismeretlen terepet jelentenek. Hiszen csak annak lehet minősíteni egy sehol nem volt, Magyarországon soha, Magyarország jogtörté netében és a környező országok gyakorlatában soha nem működő szervezet felállítását és hatáskörök áttelepítését, ami a jelenlegi elképzelés lényegét illeti az országos igazságszolgáltatási tanács tekintetében - ilyen kísérletekre soha nem gondolt az előző kormányzat. Arra gondoltunk, és az volt és maradt a meggyőződésünk, hogy összhangban a kontinens túlnyomó többségének alkotmányos berendezkedésével, összhangban továbbá az 1867től 1948ig terjedő, valóban folyamatos magyar államszerkezeti és bírósági rend szerrel, hogy a bíróság és a bírák akkor függetlenek, ha az ítélkezési és a működési feltételeiket szakmai önkormányzatuk egyetértésével és jóváhagyásával a - természetesen az Országgyűlésnek felelős - kormány köteles biztosítani, mivel a kormány az az int ézmény, amely felelőssé tehető a jogállam minden feltételének zavartalan működéséért. És nem fordulhat elő az, amit Isépy Tamás az imént mondott, hogy a zalaegerszegi bíróság elnökének panaszára úgy dönt az országos igazságszolgáltatási tanács, hogy nem üv egezi be a kitört ablakot, mert hiszen ennek a szervezetnek nincsen olyan értelmű felelőssége, mint az itt, a parlamentben működő és annak felelős kormánynak. Ennek a megoldásnak tehát, mármint a hatályos megoldásnak természetesen az is feltétele, hogy nem alakulnak ki aránytalanságok az állam működésében, és egy országos méretű, durván mintegy százötven külön egységet jelentő bírósági szervezet mit igényel, mennyi bírót, mennyi tisztviselőt, mennyi épületet, milyen költségeket, mennyi berendezést, ez termé szetesen kuratóriumi jellegű szervezet útján nem dönthető el. Ez természetesen mindig, mindenkor kormányzati felelősség. Ez
