Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
3903 egzakt módon, félreérthetetlenül rendezi jogait, biztosítja függetlenségét, de egyben kifejezésre jutta tja azt is, hogy munkáját egy testület tagjaként végzi, ahol egyéb igazgatási szabályok is érvényesülnek. Végezetül a szervezet rendszere, az igazgatás és ehhez kapcsolódóan a bírák javadalmazása, előmenetele, az egyéb bírósági dolgozók jogviszonya mindmi nd újraszabályozásra kerül a reform kapcsán, s mindezt természetesen végigvezetik az ügyészség vonatkozásában is. A most rendelkezésemre álló rövid idő csak gondolatfelvetéseket tartalmaz. Ezeket majd az általános vita további részeiben, illetőleg a részle tes vitában tudjuk kifejteni. A cél azonban egyértelmű és világos: az igazságügyi reform következetes megvalósíthatása érdekében a törvénycsomag megszavazása és a tervezetnek megfelelő időpontban azok hatályba léptetése, amit frakciónk támogat. Köszönöm fi gyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Csákabonyi Balázs képviselő úr felszólalását. Most soron következik a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, Isépy Tamás képviselő úr; őt követi majd Hankó Faragó Miklós, a Szabad Dem okraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Elöljáróban a félreértések elkerülése céljából már szeretném tö redelmesen beismerni, hogy teljes mértékben elfogult vagyok a bíróságokkal szemben, és a bíróságok javára. Egy több évtizedes vidéki ügyvédkedés napi kapcsolatot jelent a bíróságokkal, és ez elkerülhetetlenül egy érzelmi kapcsolatot hoz létre. Politikai ál lamtitkárként a gondokkal is sikerült megismerkedni, és ez nyilván csak elmélyítette az említett érzelmi kapcsolatot. Ügyvédként ma is úgy érzem, hogy a bíráskodás a jogászi tevékenység csúcsa. Hiszen bonyolult jogviszonyok összekuszált szálait kell bölcse n és érzékenyen kibontani, és megromlott emberi kapcsolatokban kell rendet teremteni, ami a jogászi szakmai felkészültségen kívül megkívánja azt a bizonyos, szép szóval empátiának nevezett emberi együttérzést is. Az nyilvánvaló, hogy a jogállamiság rögös ú tján is érvényesül a hatalmi ágak megosztása. Az út közlekedési rendjét a törvényhozás jogszabályokkal rendezi. Az utat a végrehajtó hatalom működteti és tartja karban. De a bíróság az, amelyik a közlekedés biztonságát tudja garantálni a szankciókkal, szab ályokkal, ítélkezési gyakorlattal, tehát végeredményben az egyik legfontosabb szerepet játssza a közlekedés biztonságának a megteremtésében. (10.00) (A jegyzői székeket Sasvári Szilárd és Póda Jenő foglalja el.) A bírói tekintély - ahogy már eddig is elhan gzott - mindig fényesen ragyogott és mindig fényesen ragyog egy jogállamban. Az kétségtelen, hogy a 40 éves időszak ezt a fényt ugyan tompította, de nem tudta kioltani. Az nyilvánvaló, hogy a 40 éves időszak alatt a tárgyilagosság, sokszor a szakmai felkés zültség, az elfogulatlanság is sérelmet szenvedhetett. A bírói karnak is megvoltak azok a túllihegői, a pártutasításra ítélkezői, a 00s ügyeket szívesen vállalói és a bírói tekintélynek részben lejáratói. De ne feledkezzünk meg arról a statisztikai adatr ól, hogy a posztkommunista, úgynevezett szocialista államok közül a magyar bírói karban volt a legkevesebb párttag bíró, és ez a magyar bírói kar igyekezett végig, ahol lehetett, a függetlenséget megőrizni. Ott voltak az emberek, akik a pártutasításokat sz épen végrehajtották, de a bíróság többsége igenis ragaszkodott a függetlenségéhez, arra törvényeket alkalmazott. Arról nem a bíróság tehetett, hogy a törvények rosszak voltak! Az ő feladata a törvények alkalmazása volt. Tehát a rendszer talált néhány bírót , de a bíróság többsége igenis a törvények alkalmazása során a függetlenségét végig igyekezett megőrizni. Persze a
