Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
3900 (9.40) Tisztelt Országgyűlés! Az is köztudott, hogy a reform előkészületei hosszú évek óta folynak. Már az 1980as évek közepén, sőt a végén - de mondhatnám, talán már bizonyos tekintetben annak elején is - megszü letett annak felismerése, hogy hatékony, színvonalas és a jelenleginél jóval gyorsabb igazságszolgáltatás szakaszosan, egyegy törvény vagy csak az eljárásjog egyegy intézményének, avagy személyi módosítással, személyi problémák megoldásával önmagában nem valósítható meg, mert itt a siker egyedüli lehetőségét csak egy komplex, egymásra épülő, nagyon tudatosan megtervezett intézkedéssor jelentheti. Mindezek a felismerések késztették már az imént említett 1994es kormányprogram készítőit arra, hogy az igazsá gszolgáltatási reformot kiemelt kormányzati feladatként kezeljék. E program nyomán indult meg az a konkrét előkészítő munka, amely 1996 őszén a kormány által elfogadott koncepciót eredményezte, majd ennek nyomán a kodifikációs munka során - amely egyébként több vonatkozásban ugyancsak évekkel ezelőtt kezdődött - alakult ki ez a törvénycsomag, amely most a tisztelt Ház előtt fekszik. Az eddigi plenáris vitában, de inkább a bizottsági vitában elmondott kisebbségi véleményekben is elhangzott a reformmal kapcso latban számos kritikai észrevétel. Engedjék meg, hogy csak a legjelentősebbekről szóljak néhány szót a reform időszerűsége tekintetében. Azt mondják, hogy nem aktuális most, mert nincsenek megteremtve a szükséges személyi és tárgyi feltételek; egy kormányz ati ciklus utolsó évében a kormányzat ne fogjon olyan feladatok megoldásához, amelyek jelentős részét a következő kormányzatnak kell majd végrehajtania; szakmailag nem megfelelően kidolgozottak az elképzelések; hiányzik a törvénycsomagból az új büntetőeljá rási kódex, avagy a hatályos kódex novellája; továbbá még egyéb, mondhatnám azt is, hogy számtalan problémát és nehézséget vetnek fel. Elöljáróban hadd említsem meg, hogy bizonyos szakmai észrevételek nyilvánvalóan megalapozottan válnak előzetesen is kifog ás tárgyává. Hangsúlyozni kívánom azonban: amikor most nincs lehetőségem részletkérdésekkel foglalkoznom, akkor csak a legfontosabb kifogásokra, ellenérvekre kívánok választ adni, természetesen ezt sem a teljesség igényével. Először is: ha valaha időszerű volt az igazságszolgáltatás reformja vagy ha időszerű lehet valamikor, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez ma így van. Miért? Elsősorban abból kiindulva, mert az igazságszolgáltatás a helyzetéből nem tudja elérni azt a kedvező társadalmi megítélést, ami a működésének, az iránta érzett bizalomnak a létalapját kell hogy tekintse. Miért? Milyen ma az igazságszolgáltatásról kialakított társadalmi kép? Röviden: az ítélkezés nem időszerű - mondják , a perek az indokoltnál jobban elhúzódnak; a bírák tevékenység e nem minden esetben szakszerű; ellentmondásosak a perekben felhasznált szakértői vélemények; nem elég hatékony a végrehajtási eljárás - és tovább lehetne sorolni ezeket a társadalom által felvetett problémákat. De mindjárt hozzá kell tennem azt, hogy a tá rsadalmi ítéletalkotás következtében a bíróságok tekintélyének megromlása, a bírósági és az igazságszolgáltatási dolgozók legtisztességesebb szándéka és legnagyobb fokú munkavégzése ellenére ható tényező. Tehát itt nem olyan felróható hiányosságokról van s zó, amelyek akár mint szubjektumhoz a bíróhoz, akár mint intézményhez a bíróságokhoz kötődnek olyan módon, hogy a felelősség őket terhelné ezek miatt. Egyértelműen láthatjuk azt, hogy itt részintézkedésekkel átfogó eredményeket elérni nem lehet. A reformcs omag előkészítése során az igazságügyi kormányzat az érdekvédelmi szervezetekkel karöltve, a szakma messzemenő támogatásával feltárta az igazságszolgáltatás tényleges helyzetét, amely során vizsgálódás tárgyává tette mind a bírói kar összetételét, a bírósá gok ügyfélforgalmát, a bírák szakmai gyakorlatát, az ezekkel kapcsolatos egyéb szempontokat. Külön vizsgálat tárgyává tették a bírói munkateher alakulását, a bírósági épületek állagát mint objektív feltételt, a számítástechnikai infrastruktúrát, a bírósági ügykezelés rendjét és így tovább, még sorolhatnánk a vizsgálódás tárgyába tett területeket.
