Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
3901 Ugyanakkor hatásvizsgálatokat is végeztek. Nem tudunk egyetérteni azokkal a kritikai észrevételekkel, amelyek egyértelműen olyan jelleget kölcsönöznek az igazságsz olgáltatási reformnak, illetőleg igyekeznek neki adni, hogy mindenféle hatásvizsgálat nélkül kerültek benyújtásra a törvénymódosítási elképzelések, illetve a törvénycsomag. Ez nem így van. Nagyon komoly és részletekbe menő hatásvizsgálatok történtek, amely ek évek óta folynak, és nemcsak az Igazságügyi Minisztériumban, hanem a bíróságok különböző szintjein, továbbá az érdekvédelmi testületekben is. Mindezek alapján megállapították azt, hogy 1991 és 1995 között 162 olyan jogszabályt alkottak, amelyek a bírósá gok hatáskörét érintették valamilyen formában. Ebből a 162 jogszabályból 98 jogszabály a bíróságok hatáskörét növelte, amely önmagában is és egyértelműen a konkrét feladat növekedését eredményezte. Nagyon röviden szeretnék szólni a bírói kar korösszetételé ről. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a bírák 50 százalékának jelenleg körülbelül öt évnél kisebb szakmai gyakorlata van. Amennyiben örvendetes és előremutató jelenség a bírói kar jelentős megfiatalodása, ugyanakkor egyben nehézségek hordozója is, hiszen ny ilvánvaló az, hogy ítélkezni, a legbonyolultabb életviszonyok megoldását elősegíteni csak kellő szakmai és élettapasztalat birtokában lehet. Tisztelt Országgyűlés! A bírói létszám emelését mind a korábbi, mind a jelenlegi kormányzat többször is támogatta é s segítette. A bírók javadalmazása terén is történtek igen jelentős lépések, azonban mindezek sem voltak képesek jelentősen javítani a már vázolt nehézségeken. Az eljárások gyorsítását célzó úgynevezett gyorsító csomag sem hozta meg olyan mértékben azokat az eredményeket, mint ahogy azt korábban elvártuk tőle. Mondhatjuk tehát azt, hogy részreformintézkedések egymástól elszigetelten meghatározó eredményre nem vezethetnek. Szabad legyen hivatkoznom arra, hogy a reformcsomag előkészítése során is, a törvényj avaslatok benyújtása után is nagyon sok jól képzett, nagy tapasztalattal rendelkező bíróval, ügyésszel folytattunk beszélgetéseket; én magam is, hiszen képviselővé választásom előtt aktívan ügyvédkedtem, elég széles körű ismeretséggel rendelkezem a bírói k aron belül is. Kitűnő képzettségű, nagy tekintéllyel és nagy tudással rendelkező bíráktól hallottam azt, hogy a reformcsomag összességében igenis nagyon komoly eredmények hordozója lehet, azonban nem egyik percről a másikra, hanem néhány évnek biztosan el kell telnie addig, amíg a kedvező változások éreztetni fogják a hatásukat. Természetesnek tartják ezt is - és ezt a szakma jelesei mondják, nem én , hogy elképzelhető: az intézkedések bevezetése átmeneti nehézségeket fog okozni, bizonyos területeken átmen eti visszaesést is okozhat. Gondoljunk arra, hogy amíg az egész szervezeti rendszer - jó magyarsággal - "beáll" és az elképzeléseknek megfelelően működik, addig sok bizonytalansági tényezőt is le kell gyűrni, fokozatosan le kell majd gyűrni és megtenni a s zükséges lépéseket. (9.50) Tisztelt Országgyűlés! Vázoltam a reform szükségességét. Most felteszek egy kérdést, mégpedig azt, hogy mit tehet egy ilyen helyzetben egy felelős igazságügyi kormányzat. Vagy hallgat az óvatoskodó, sokszor gáncsoskodó ellenvélem ényekre, vagy komplex, a problémák összességét megoldó intézkedésrendszer végrehajtására határozza el magát. Egyértelmű a válasz: meg kell tennie - mert a további halogatásra egyszerűen nincs lehetőség! Nem lehet arra várni, hogy a feltételek megteremtődje nek! A feltételek nem fognak önmaguktól megteremtődni, sem a személyi, sem pedig a tárgyi feltételek. Ebben a folyamatban a feltételrendszer változásának és alakulásának együtt kell mozogni a reform többi elemével, egymással kölcsönhatásban, egymást kiegés zítve és egymást támogató módon. Tisztában vagyunk azzal, hogy például a négyszintű igazságszolgáltatás bevezetése nem fogja eredményezni önmagában a nagyobb létszámú, jól felkészült, gyakorlott bírák megjelenését. De ha ez a szintrendszerváltozás nem köve tkezik be, akkor a lehetősége sem teremtődik meg annak, hogy az évek folyamán ez a jól képzett, gyakorlott bírói kar felnőjön. Ha arra várnánk, hogy az
