Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3861 Még jól emlékszünk, képviselőtáraim, a Bokroscsomag vitájára. Még jól emlékszem kormánypárti képviselőtársaim azon előadására, hogy bár lehet, hogy egyes Bokroscsomagba tartozó indítványok alkotmányellene sek, lehet, hogy egyesek hátrányosak a társadalom többségére nézve, a csomag miatt mégis kénytelenek megszavazni. És emlékezzünk a következményeire is: az alkotmánybírósági kontrollra és a társadalom mérhetetlen elégedetlenségére. Jobb lett volna, ha a kor mány tanul a hibáiból, nemcsak hangoztatja, ahogy a miniszterelnök úr szokta mondani, hanem ténylegesen tanul, és ódzkodik attól, hogy csomagokat terjesszen a tisztelt Ház elé; ódzkodik attól, hogy árukapcsolást alkalmazzon a jogszabályalkotásban, mert ez ugyan a kereskedelemben többékevésbé elismert fogás, de a törvényalkotásban - főleg olyan törvények meghozatalánál, amelyben az egyik a legmagasabb szintű törvény, az alaptörvény, a másik pedig a miniszterek, államtitkárok jogállásáról szóló törvény - tal án lehetett volna egyfajta mértékletességet tanúsítania. Felelőtlen a kormány, igen tisztelt képviselőtársaim, mert ahogy a vitából eddig kiderült, a beterjesztett törvényjavaslattal - annak némely rendelkezésével - nemcsak a kisebbik koalíciós párt nem ér t egyet, hanem a kormánypárton belül is vannak ellenzéki hangok. Miután ennek a jogszabálynak a megszavazása kétharmados arányt igényel, elképzelhető, hogy milyen alku folyik a háttérben, hogy hogyan és milyen módon lehet biztosítani a teljes kormánypárti többséget a törvényjavaslat megszavazásához. Attól tartok, képviselőtársaim, ez az eljárás ismét méltatlan ahhoz a jogi tárgyhoz, amelyet szabályozni kívánunk ebben a törvényjavaslatban. Talán jobb lett volna, ha nem a színfalak mögötti politikai alku tárg yává válik a kormány tagjainak jogállásáról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek a megszavazása, hanem előzetesen egyetértenek önmagukkal a kormánypártok, és úgy terjesztik be ezt a javaslatot. Nem tudok, igen tisztelt képviselőtársaim, irónia nélk ül szólni arról, hogy az elmúlt három évben igen sokszor hallottuk: a kormány megindította a közigazgatás reformját. A "reform" szó egyébként - ezt megjegyzem zárójelben - az egyik legkedveltebb szava a kormánynak a "modernizáció" mellett. Reformja van min dennek: az igazságszolgáltatásnak is, a közigazgatásnak is. A beterjesztett javaslatban viszont igen nehéz megtalálni azokat az elemeket, amelyek a közigazgatás csúcsain levő miniszterek, közigazgatási államtitkárok, politikai államtitkárok, helyettes álla mtitkárok tekintetében valóban újító gondolatokat, szervezeti megoldásokat tartalmaznának; hacsak - tisztelt Országgyűlés - nem nevezzük annak, hogy megszűnik az úgymond címzetes államtitkári poszt, viszont korlátlanul politikai államtitkárokat lehet kinev ezni meghatározott feladatok ellátására; hacsak nem nevezzük annak, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az 54. § (3) bekezdésében megfogalmazásra kerül, hogy a kormány bármely feladat ellátására kormánybiztost nevezhet ki. Engedjék meg, hogy most egy kics it viccesen hadd kérdezzem meg önöktől: mi fán terem a kormánybiztos? Tudniillik ezen bekezdésen kívül egyetlenegy jogszabályi rendelkezés nem tartalmazza a kormánybiztos jogállására vonatkozó szabályokat. Nem tudjuk meg, hogy politikai megbízatást tölt be , köztisztviselői megbízatást tölt be, a felelősségi szabályai hogyan és milyen módon alakulnak, a javadalmazása milyen módon alakul - az egész ott lóg a levegőben, egyetlenegy bekezdésben. Jól tudjuk, hogy a jelenlegi kormány igen gyakran élt a kormánybiz tos kinevezésének lehetőségével, hisz ha valahol úgymond "helyzet van", akkor arra egy kormánybiztost kell kinevezni, oldja meg. Igaz, hogy nem oldja meg, de attól függetlenül azért jól hangzott, hogy a kormány olyan fontos dolognak tekinti annak a helyzet nek a megoldását, hogy egy kormánybiztost nevez ki az élére; a kormánybiztost pedig titkárság segíti - mondja ez a jogszabály, ezen felül semmit sem. Attól tartok, képviselőtársaim, hogy valóban, ebből a törvényjavaslatból egy olyan kormányzati filozófia á rad, amely a látszatmegoldásokat tartja szem előtt. Van egy törvény, lesz egy törvény a kormány tagjainak a felelősségéről - valójában felelőtlenek. Szabályoz sok mindent részletesen, de az igazán lényeges kérdéseket nyitva hagyja, szabályozatlanul hagyja.
