Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA, a költségvetési bizottság alelnöke, a bizottság előadója:
3855 először, ezt a papírost, amire most nyomtatva van, de magukat a gondolatokat, a javaslatokat hónapok óta volt alkalma megvitatni valamennyiünknek. A tartalmi kérdésekre áttérve: A bizottság jelen lévő tagjai egyetértettek abban, hogy az államháztartási reform legjelentősebb lépéséről van szó, olyan lépésről, amely alap vetően rendezi át az állam és az állampolgárok közötti újraelosztási viszonyokat, és átrendezi az egyes állampolgárok közötti jövedelemújraelosztási viszonyokat is, a generációk közötti újraelosztást. Ebben a minőségében az előterjesztés vagy a nyugdíjref orm a legnagyobb lépés az elmúlt években a tényleges polgári Magyarország irányába, tehát olyan társadalom felé, ahol a kizárólagos állami gondoskodás helyett és mellett elindul egy rendszerépítés abba az irányba, hogy az állampolgári öngondoskodásnak tere t adjon, intézményes kereteket teremtsen számára és jutalmazza az állampolgári öngondoskodás gondolatát és gyakorlatát. (10.40) A kormány tájékoztatást adott arról is, hogy a szociális partnerek elfogadták ezt a javaslatot. A kialakított javaslatokat - úgy mond - részleteiben és együtt is elfogadták. Kritika a bizottsági ülésen három oldalról érte az előterjesztéseket. Ebből a legjelentősebb kritikát a bizottsági ülésen jelen levő nyugdíjbiztosítási főigazgatóság képviselője mondta. Ez a kritikakör részint a finanszírozhatóság kérdését érintette, részint arra irányult, hogy az új tőkefedezeti pillér bevezetése elsorvasztja az első pillért, a mai rendszer megreformálásával továbbélő felosztókirovó rendszert. A bizottság ülésén a képviselők ezzel a kritikával nem értettek egyet. Úgy ítélték meg: éppen azáltal, hogy a költségvetés garanciát nyújt a tőkefedezeti pillérbe fizetett járulékok miatt kieső egyéb járulékbevételek terhére, éppen ezáltal a finanszírozhatóságot oldotta meg a hagyományos nyugdíjrendszer k eretein belül is. Tehát a mai nyugdíjasok nyugdíját éppen hogy biztonságosabb alapokra helyezte azáltal, hogy megteremti a finanszírozás költségvetési oldalról történő garanciáját. Anélkül teremti meg ezt a finanszírozási garanciát, hogy a nyugdíjbiztosítá si igazgatóságnak vagy önkormányzatnak az állami forgóalapszámláról kellene hiteleket felvennie, ezután kamatot kellene fizetnie, és azt törlesztenie kellene. Mint költségvetési előirányzatot, ezt a kieső összeget a költségvetés tervezi a következő évekbe n és évtizedekben. Ezáltal az első pillérben megvalósítja a finanszírozhatóság garanciáit is. Éppen ezzel teszi lehetővé azt, hogy az első pillérben is kiszámíthatóbbá váljanak a nyugdíjvárományok. A másik kritika pont az ellentétes irányból hangzott el, n evezetesen, hogy a valódi reformot az jelentette volna, ha nagyobb mértékben mer lépni a kormányzat, az egynegyed arányú tőkefedezeti pillér helyett egy nagyobb mértékben tesz javaslatot a tőkefedezeti pillér kiépítésére. Ezt azonban tudomásul vették a kép viselők, hogy ez volt a konszenzus egyik feltétele, ára, és ezért a rendszert ebben a csekélyebb terjedelmében is elfogadják. A harmadik kritika a jövedelemkülönbségek kezelése kapcsán érte az előterjesztést. Egy képviselőtársunk felvetett e azt a problémát, hogy ma, a mai Magyarországon jelentős olyan jövedelemkülönbségek alakulnak ki, amelyek nem feltétlenül indokolhatóak a végzett munka mennyisége, minősége, értéke alapján, hanem egyéb dolgok is vannak mögöttük. Tehát számára elfogadhatat lan jövedelemkülönbségek alakultak ki, s ezt a problémát a beterjesztett nyugdíjreformjavaslat nem kezeli, idős korra nem csökkenti a jövedelemkülönbségeket, és nem csökkenti a jövedelemkülönbségek torzító hatását. Miközben a bizottság többi tagja egyetér tett azzal, hogy valóban vannak jelentős és indokolatlan jövedelemkülönbségek az országon belül - vagy nem mindig indokolható jövedelemkülönbségek a lakosság egyes csoportjai között , aközben felhívták a figyelmet arra is, hogy egyrészt ez nem a javasolt nyugdíjrendszer miatt keletkezik, másrészt nem a javasolt nyugdíjrendszer feladata a jövedelemkülönbségeket kezelni. Ennek a problémának a kezelésére egy megbízható információs rendszer és egy jól működő szociális ellátórendszer hivatott.
