Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
3850 A fenti ellentétes elvárások közepette igyekeztünk a törvényjavaslatban olyan megoldást találni, amely a lakosság lehető legszélesebb körében megfelelő szintű és egyenlő eséll yel igénybe vehető ellátást biztosít. Így a rendelkezésre álló források felhasználása a társadalmi szinten az egészségügyi mutatókat leginkább pozitív irányban befolyásolja. Azt világosan ki kell mondani, hogy a szolgáltatások bővítése az egészségügy költs égrobbanása miatt nem lehet reális célkitűzés. Célunk ezzel szemben olyan ellátási rendszer összeállítása, amely megfelelő és reálisan nyújtható ígéreteket tartalmaz, és ennek számonkérhetősége érdekében egyértelműbben határozza meg a kötelező biztosítás k eretében igénybe vehető szolgáltatásokat. A törvénytervezetet már a benyújtás előtt számtalan vád érte amiatt, hogy úgymond szűkíti a biztosítottaknak nyújtandó ellátások körét, csökkenti a betegek jogait. Tisztelt Országgyűlés! Ezek a vádak alaptalanok, m ert a javaslat alapvetően nem szűkíti, csupán szabályozza és átláthatóbbá teszi az ellátásokat. A kötelező egészségbiztosítás köréből kikerülő ellátások egy részében nem szűkítésről, hanem - az ugyancsak elkészült egészségügyi törvénytervezettel összhangba n - a feladatok jelenleginél egyértelműbb megosztásáról és az ellátások átcsoportosításáról van szó az egészségbiztosítás pénzügyi alapja és az állami költségvetés között. Ennek kapcsán senkit nem ér károsodás, mivel nem arról van szó, hogy ezekért az ellá tásokért - például a védőoltásért vagy egyes, elsősorban a klinikai kutatás körébe tartozó ritka, a biztosítottak számára eddig is csak nagyon korlátozottan nyújtott ellátásokért - majd a törvény elfogadása után a betegnek fizetni kell, csupán arról, hogy ezeket az ellátásokat az említett javaslatok az állam közvetlen felelősségi körébe utalják. Szintén csak látszólag szűkíti a betegek jogait a várólisták törvényi szintű megjelenítése, bevezetése. Itt sem arról van szó, hogy kevesebb, szűkebb ellátást ígér a törvény, hanem az ellátásban ma is meglevő hiányok esetén szabja meg az egységes és egyébként gyakran szabályozás nélkül is alkalmazott eljárásrendet. Ezáltal a törvényjavaslat valójában nem szűkít, hanem tisztáz, és egyenlőbb esélyű, igazságosabb hozzáf érést biztosít. Ugyancsak új eleme a törvénynek az egyes egészségügyi ellátások szakmai tartalmát, hotelkörülményeit és igénybevételi rendjét meghatározó vizsgálati és terápiás eljárási rendek előírása. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat ugyanakkor v alóban tartalmaz bizonyos szűkítéseket. Ezek azonban az egészségi állapotot alapvetően nem befolyásoló ellátások területére esnek. Úgy gondolom, hogy például az esztétikai célból végzett beavatkozások kizárása nem veszélyezteti a lakosság egészségi ellátás át. Új, a költséghatékonyságot és az ellátások minőségét egyaránt védő megoldás, hogy a törvényjavaslat megteremti annak lehetőségét, hogy egyes, szakmailag nem korszerű, gazdaságilag nem hatékony eljárások kikerüljenek a kötelező biztosítás rendszeréből. A törvényjavaslat előírja a beutalási rend egységesítését, amely a lakosság egészét érinti. Ennek eredménye azonban nem a lakossági terhek fokozása, hiszen a betegek továbbra is térítésmentesen hozzáférhetnek a szükséges ellátásokhoz. (10.20) Világosan kel l látni viszont, hogy a kötelező járulékokból finanszírozott egészségbiztosítás célja csak az lehet, hogy minden biztosított a megfelelő ellátáshoz jusson hozzá. Ez pedig csak az ellátás szakmai irányításával, szakmai és költséghatékonysági szempontok előt érbe helyezésével lehetséges. Mindez szükségessé teszi a szabad orvosválasztás fogalmának értelmezését is. A törvénytervezet a nemzetközi gyakorlattal összhangban megadja a szabad háziorvosválasztás lehetőségét, de a hatékonysági és minőségi szempontokat figyelembe véve a szakellátás orvosát már - megfelelő kivételektől eltekintve - beutalóval keresheti fel a beteg. A szabad orvosválasztás joga mint állampolgári jog ezzel nem sérül, hiszen bárkinek továbbra is joga van bármely orvoshoz fordulni, de a társa dalombiztosítás jellegéből és alapcéljaiból fakadóan a szakmailag nem indokolható, kizárólag az egyén választásától függő többletterheket nem szabad a többi biztosított terhére az általuk is fizetett járulékból fedezni. A beutalási rend egységesítése ugyan akkor
