Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
3841 források felhalmozódásához vezetnek, amelyek gondoskodnak a finanszírozásról. Mindezt teszik a munkáltatói befizetések fokozatos, szerény mértékű csökkenésével párhuzamosan. A kormány javaslata messzemenően számol az átmenet kérdésével, elkerülendő, hogy vesztesek legyenek az áttérésből adódóan. Ez nagyon kifinomult és fokozatossági elemeket tartalmazó szabályokat igényel. A tőkefedezeti pillér az 1998tól munkába lépő generációk számára lesz kötelező, a 47 évesnél fi atalabb korosztály számára pedig választható alternatíva lesz. A 47 évnél idősebbek a tőkefedezeti rendszert nem is választhatják, mert már nem tudnának az új rendszerben elegendő időt gyűjteni, s az így számukra nem lenne gazdaságos. A nyugdíjalap kiszámí tásánál alkalmazott degresszió megszüntetése fokozatosan, 2009cel zárul le. Az új rendszerre való áttérést választók egy éven belül még dönthetnek arról, hogy vissza akarnak esetleg lépni a régi rendszerbe vagy sem. Az áttérést adózási kedvezmények és szo ciálpolitikai támogatások fogják segíteni. Fokozatosság érvényesül az évenkénti nyugdíjemelés, az indexálás technikájában is. A végleges megoldás az, hogy a nyugdíjnövekedés 50 százalékban a keresetek növekedésétől, 50 százalékban pedig a fogyasztói árinde xtől függ a ma nyugdíjban levők számára. Az Érdekegyeztető Tanáccsal való megállapodás alapján azonban a végleges rendszerre csak fokozatosan állunk át 2000 után. 1998ban a reálnyugdíjak 3 százalékkal nőnek, szemben a reálbérek 1,52 százalékos emelkedésé vel. Azaz a nyugdíjak a 1314 százalékos jövőre prognosztizált infláció mellett 1617 százalékkal növekednek. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a nyugdíjak elmúlt években bekövetkezett értékvesztését a gazdaság fejlődésével összhangban fokozatosan pótolju k. Erre garanciát fogalmaz meg a törvénytervezet. A nyugdíjemelés elválaszthatatlan részét képezi és egyúttal rendszerbeli előrelépést jelent az özvegyi nyugdíjak rendszerének megváltoztatására, amely az átlagra vetítve további mintegy 2 százalékos nyugdíj emelésnek felel meg az előzőeken túlmenően, de azon körre koncentrálva, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezekről a népjóléti miniszter úr részletesen fog szólni majd. Tisztelt Ház! A mindenkori nyugellátási rendszer igyekszik többfajta követelményt összee gyeztetni annak érdekében, hogy a társadalom élvezhesse az öregkori biztonságot. A mindenkori nyugdíjrendszert jellemző kritérium a szolidaritási elv, amely részben egy adott generáción belül, részben pedig generációk között osztja el újra a nyugdíjbefizet éseket. Másfelől azonban mellőzhetetlen szempont az is, hogy érvényesüljön a biztosítási elv; vagyis a rendszerben résztvevők érezzék, hogy befizetéseiktől, részben jövedelmeik nagyságától, részben szolgálati idejüktől számottevően függő szolgáltatásban ré szesülnek. Nehéz eldönteni, hogy milyen súlyú kell legyen a szolidaritási elv a rendszerben, és mennyire fontosak az öngondoskodásra ösztönző elosztási szempontok. Mindenesetre tény az, hogy a ma mindent átható kényszerszolidaritás, amely mind a generációk on belül, mind az egyes generációk között is széles körű vagy talán egyenesen meghatározó jelentőségű állami újraelosztást okoz, eléggé érdektelenné tesz az előtakarékosságban, sőt még a hosszabb szolgálati idő elérésében is. Ez elkerülhetetlenül demoraliz áló hatású. Azt az érzetet kelti, hogy nem igazán érdemes önnönmagunkért erőfeszítéseket tenni, mi több, nincsenek kellő érdekek a rendszerben való részvételre sem. Éppen ezért a társadalombiztosítási járulékfizetés is teljesen új alapokra helyeződik, a po lgári demokráciákban megszokott társadalombiztosítási filozófiát helyreállítva. Régóta vitatkozunk arról, hogy a járulékfizetés tulajdonképpen mit fejez ki: a társadalmi szolidaritást vagy a biztosítási elvet? Annak érdekében, hogy ez a jövőre nézve egyért elmű legyen, a törvényjavaslat kimondja, hogy a kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek között együttesen érvényesülnek. Az új társadalombiztosítási filozófia az egyén öngondoskodására, a foglalkoztatónak a hozzájárulási kötelezettségére és az állam garanciavállalására épít. A törvényjavaslat az 1999. évtől lépéseket tesz a munkáltatói járulék további csökkentésének irányába. Annak ellenére, hogy ez a mérték mé g csekély, van remény arra, hogy az újabb, hatékonyabb, az egyéni érdekeltségre jobban
