Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3680 helye. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelő korrekt megoldás, ha a népszavazás kizárásáról nem a népszavazási törvény, hanem maga az alkotmány rendelkezik. A 3. kérdéskör, amire csak nagyon röviden utalok, a miniszterelnök, illetőleg a miniszterek megbízatásának megszűnésével kapcsolatos alkotmányos rendelkezések hiányának pótlása. Jelen pillanatban a hatályos alk otmány ezekről a kérdésekről nem szól; nem szól az ügyvezető miniszterelnök jogköréről. Ez ezeket a pontokat beilleszti - még egyszer mondom: technikai módosítás. Szeretnék majd kitérni arra, hogy voltak olyan javaslatok, amelyek ezen túlmenően is szeretté k volna a miniszterelnök és a kormány közötti hatáskör elosztását rendezni, de az előzetes tárgyalások során egyes pártok ezt támogatták, más pártok ellenezték. Mivel a kérdésben érdemi vita alakult ki, ezért a kormány eltekintett a vitát gerjesztő pontok beiktatásától. A 4. kérdéscsomag az igazságszolgáltatási reformhoz kapcsolódó alkotmánymódosítás. (10.30) Ebben a körben három elemre szeretném felhívni a figyelmet: az első elem bizonyos igazságszolgáltatási elveknek a módosítása. A hatá lyos alkotmányból az következne, hogy ma a Magyar Köztársaságban alkotmányellenes igazságszolgáltatási gyakorlat folyik, hiszen a hatályos alkotmány kimondja fő szabályként, hogy az igazságszolgáltatás, a bíróságok tevékenysége keretében társasbíráskodás é s népi ülnökök részvételével zajló bíráskodás zajlik. Ha a kormány azt szerette volna elérni, hogy a gyakorlatot összhangba hozza a hatályos alkotmánnyal, ebben a pillanatban az igazságszolgáltatás hihetetlen lelassulásával kellene számolni, hiszen ezeknek a tanácsoknak, illetőleg a népi ülnököknek a felállítása, az ilyen körben történő ítélkezés lehetetlenné válik. Már az 1990es évek eleje óta a polgári ügyeknek közel kétharmadában egyesbíró jár el, és '95 óta a büntetőügyek többségében is egyesbíró jár e l. Megint szeretném hangsúlyozni: összhangban a nemzetközi trendekkel, a nemzetközi gyakorlattal, összhangban a társadalmi elvárásokkal is, anakronizmus lenne az alkotmányellenes állapot fenntartása. Ebben a körben a kormány azt javasolja, az elvet úgy mód osítsuk, hogy megmarad a társasbíráskodás, a népi ülnökök részvételének szabálya, de ez nem fő szabályként jelentkezik, hanem lehetőség van a tényleges gyakorlatnak megfelelő igazságszolgáltatás működtetésére. A további két kérdés, ami az igazságszolgáltat ást érinti: a négyszintű igazságszolgáltatás bevezetése. Szeretném jelezni, hogy ennek a négyszintű igazságszolgáltatásnak a bevezetése az ellenzéki pártok többségének választási programjában is szerepel, tartalmilag ebben nincs vita. Az alkotmányelőkészí tés keretében is egyetértettünk abban, hogy a négyszintű igazságszolgáltatást be kell vezetni, pusztán nem tudtuk eldönteni, hogyan nevezzük ezt a negyedik, beiktatandó szintet. Ezért született az a megállapodás, hogy az alkotmány elveiben rögzített, ötpár ti egyetértéssel és kétharmados többséggel megszavazott módon már az alkotmány elvei is tartalmazzák azt a szöveget, hogy négyszintű bíróság lehet - nem ugyanolyan módon, ahogy ezt a mostani előterjesztés tartalmazza. A kormány felajánlotta, hogyha ez az o ka az ellenzék kifogásainak, ezen a ponton kompromisszumra kész: tehát kész az alkotmány elveiben már elfogadott szöveget beiktatni, az új alkotmány szövegéből áttenni a hatályos alkotmány szövegébe, azt a szöveget, amit az ellenzék már támogatott. Ugyaníg y kompromisszumra kész a kormányzat az országos igazságszolgáltatási tanács ügyében, amely intézményről a csütörtöki vitanapon nyilvánvalóan hosszú vitát fogunk folytatni. Az országos igazságszolgáltatási tanács intézményét az SZDSZ már 1988ban a programj ában megfogalmazta. Ez az igazságszolgáltatási tanács az igazságszolgáltatás bírói közreműködőinek legfőbb fórumává válna, tulajdonképpen a bírói hatalom csúcsát jelenítené meg. Szeretnék emlékeztetni itt arra, hogy a tavalyi évben, amikor a Legfelsőbb Bír óság elnökének az újraválasztása történt itt az Országgyűlésben, talán emlékeznek arra a sajnálatos eseményre, hogy első fordulóban Solt Pál elnök úr nem kapta meg a kellő számú szavazatot. Utána többen próbáltunk tájékozódni, mi volt ennek az oka, és olya n
