Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/4314. szám) általános vitája - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
3556 Köszönöm szépen. Tímár György képviselő úr s zót kért? (Dr. Tímár György: Igen.) Igen. Megadom a szót Tímár György képviselő úrnak. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, minden joganyagot, illetőleg talán lehetne úgy is mondani, hogy mi nden jelenséget a maga értelmezési tartományán belül kell megvizsgálni, hogy célszerűen és hasznosan tudjuk kielemezni és eldönteni. (14.50) Akkor, amikor felmerül az igen tisztelt parlamentben magának a parlamentnek a szerepe - mert tulajdonképpen itt arr ól van szó, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya milyen hatáskörrel és illetékességgel ruházta fel a Magyar Köztársaság parlamentjét, illetőleg a parlamentbe delegált egyes képviselőket milyen feladatok terhelik , úgy gondolom, hogy célszerű a reális foly amatokkal szembenézni. Hazánk pillanatnyilag egy tanuló demokrácia. Úgy a polgár - tehát a népszuverenitás letéteményese , mint a szuverenitás képviseletével felruházott képviselő, egyformán tanulja azokat a feladatokat és azokat az ismérveket, amelyek va lójában egy polgári demokratikus rendet jellemeznek. Ezeket azért bocsátottam előre, ugyanis szeretném eloszlatni azokat a tévedéseket, amelyeknek a lényege az - amire az általam igen tisztelt Trombitás képviselőtársam is utalt itt közvetve , hogy egy tör vénygyár funkcióval tulajdonképpen elvegyék a parlamenttől a politikai vita fórumának a lehetőségét. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tudomásul kell venni azt a sajnálatos tényt, hogy a médiumok nem minde n esetben közvetítik rendeltetésszerűen és megfelelően értelmezve azokat a politikai gondolatokat, amelyeket az egyes politikai pártok képviselői akár itt ebben a Házban, akár a Házon kívül a nyilvánosság elé tárnak. Ennek következtében mindenképpen célsze rű, ha egy tanuló demokráciában legalább egy olyan fóruma van a népszuverenitás közvetlen vagy közvetett kifejezőjének, ahol is korlátozásmentesen kifejtheti azokat a politikai gondolatokat, amelyek az adott szituációban, az adott kérdéskörben relevánsak, tehát fontosak. A magyar alkotmány 2. § (2) bekezdése határozza meg ezt akkor, amikor azt mondja, hogy a népszuverenitást a képviselők útján gyakorolja a választópolgár. Természetes, hogy akkor, amikor ennyi, számtalan törvénymódosításra szorulunk, amikor az élet bebizonyítja, hogy az a többség, amelyik egy kézben tartja a törvényalkotást, és saját szuverén elhatározásától függően, a parlamenti ellenzék törvényes és alkotmányos ellenállása ellenére tulajdonképpen korlátozásmentesen tudja érvényesíteni az ak aratát a törvényalkotásban, az élet tényei bebizonyítják, hogy hány esetben végzi célszerűtlenül ezt a munkáját. Elegendő utalnom az Alkotmánybíróság számtalan határozatára, amely ilyen vagy olyan formában az egyes törvényeket elerőtlenítette, részben megv onta a törvényerejű következményeiket; illetőleg ez a Ház hány esetben módosította a csupán röviddel előbb megalkotott jogszabályokat. Tehát hibás az a szemlélet, ami elsődlegesen a törvénygyári funkciót kívánja érvényesíttetni a Magyar Köztársaság parlame ntjével. Helytelen! Erre több más egyéb megoldás képzelhető el, illetőleg körvonalazható, akár úgy, ahogy Trombitás képviselőtársam előterjesztette, akár számtalan egyéb módon. Ismerjük a világ parlamentjeinek, illetve törvényalkotásainak a rendszerét; leh et adaptálni ezek közül a legcélszerűbbet a jelenlegi reális magyar viszonyokra. Ezzel szemben nagyon fontos feladat az, amit előbb önök elé tártam: egy nyilvános politikai fórum. Igenis egy átmeneti korszakban élünk, ahol fokozott jelentősége van, hogy a társadalmon belül meglevő sajnálatos feszültségek legalább olyan módon kerüljenek feloldásra, hogy közkinccsé tehessük a kritikát. Nem a jelenlegi ellenzéknek az érdeke, hanem elsősorban a jelenlegi kormányzó pártoknak, hogy parlamenti, demokratikus eszköz ökkel, kollegiálisan meghallgathassák azokat az ellenérveket,
