Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3533 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértően csatlakozom az előttem szólókhoz abban a tételben vagy abban a megállapításban, hogy nagy jelentőségű tö rvényjavaslatról és ezzel a törvényjavaslattal összefüggésben alkotmánymódosító törvényjavaslatról van szó. Nemcsak azért, mert ha június 15ig az alkotmány nem szabályozza a kormánytagok jogállását, akkor alkotmánysértést követ el, hanem azért is, mert a politikai hatalmi szerkezet egyik legfontosabb intézményéről és ezen intézményeket mozgató, működtető személyek szervezeti, hatalmi, politikai, fegyelmi viszonyáról van szó. A szabályozás szükségességét tehát mindenki elismerte. Az nem lep meg, hogy a szab ályozás mikéntjét illetően élesen ellentétes vélemények vannak. Már a hétpárti egyeztetés során is elhangzott a Független Kisgazdapárt szakértője részéről, hogy a Független Kisgazdapárt egy egészen más kormányzati struktúrában gondolkodik. Más logika, más kiinduló tételek, más megoldási javaslatok alapján szabályozná a kormányzati hatalmi struktúrát. Hozzá kell tenni ehhez a határozottan ellentétes koncepciót állító javaslathoz vagy véleményhez, hogy többféle demokratikus megoldás létezik a kormányzati hata lmi struktúrát illetően. Tehát nem jó úgy vitatkozni - véleményem szerint legalábbis - a kormánytagok jogállásáról, a kormány jogállásáról, a kormánynak a parlamenthez való viszonyáról - ez a legkényesebb viszony , a kormánynak a pártokhoz való viszonyáró l, a kormánynak az ellenzékhez való viszonyáról, hogy egyetlenegy megoldást az egyedül jó, egyedül helyes, egyedül elfogadható és egyedül demokratikus megoldásként állítunk. Inkább azt javasolom, hogy nézzük meg a racionalitást és a demokráciát mint két al apvető elvet, amely a kormányzati hatalmi struktúra mikénti szabályozását meg kell hogy határozza. Néhány szót hadd szóljak ezért arról a hatalmi szerkezetről, arról a politikai hatalmi keretről, amelyen belül a kormánynak mint testületnek, illetve a kormá nytagok hatalmipolitikai viszonyait, szervezeti viszonyait, felelősségi viszonyait szabályozni kell! Melyek azok a keretek, amelyeket ez a törvényjavaslat nem von kétségbe, kontinuitásukat fönntartja, sőt stabilizálni akarja? Az első a hatalmi ágak elvála sztásának rendszerében gondolja végig és próbálja szabályozni a kormány és a kormánytagok jogállását, ami rendkívül fontos. Lehetne tudniillik másképpen is. Lehetne felerősíteni a parlament jogosítványait olyan mértékben, hogy lényegileg a parlamenti kormá nyzás felé közelítsen a kormány munkája, illetve a miniszterek felelősségi viszonya és jogállása. Lehetne a kormányzati struktúrát a pártok zsákmányának jobban kitenni, erőteljesebbé tenni a pártpolitika érvényesülését. Magyarországon általában több pártpo litika - miután Magyarország koalíciós kormányzásra van ítélve és ítéltetve - logikáját, érvényesülését jobban be lehetne építeni a kormányzati struktúrába. Van erre példa a világ demokratikus kormányzati rendszereiben, ahol a zsákmányelv - a pártokat megi llető politikai zsákmány - sokkal szélesebb körre terjed ki a kormányzati struktúrán belül, mint például a magyar kormányzati rendszerben. Az a megoldás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz, nem kívánja - egyetlenegy elemet kivéve, amelyre majd ki akarok t érni - ezt a zsákmányszférát erősíteni, nem kívánja a kormánynak a parlamenthez való viszonyát lényegileg megváltoztatni. Itt is csak egy elemet tudnék kiemelni, nevezetesen, hogy a szándékosan jogszabálysértő miniszterrel szemben az Országgyűlés tagjainak egyötöde leváltási javaslatot nyújthat be, és ez fontos - ha nem is túl életszerű, meg kell mondani - jogosítvány a parlamenti tagok részéről a kormány tagjával szemben. Marad a miniszterelnök kitüntetett szerepe. Ez most már mintegy hétéves gyakorlat, és ez a kormányzati rendszer, ez a félkancellári kormányfői státus megőrizhető. El lehet menni a teljes kancellári rendszer felé is, és attól függ, hogy a kiteljesedett kancellári kormányfői viszony, rendszer, illetve hatalmi szerkezet miként működik, hogy m ilyen struktúrában, parlamenti hatalommegosztási és pártstruktúrában helyezzük el. (13.00)
