Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3534 Azt gondolom, helyes az, hogy marad a kormányfő kitüntetett szerepe, hiszen tulajdonképpen a jogrendszeren belül jogilag nincs korlátozva a kormányfő miniszterválasztási és leváltási joga, és egy rugalmas kormányzás esetében ez elismerendő. Jogon kívüli eszközökkel viszont erősen korlátozva van a kormányfő miniszterkiválasztási és leváltási joga, hiszen koalíciós kormányzás esetén minden egyes miniszte ri pozícióról való döntést komoly alkuk előznek meg, ez azonban jogon kívüli területre tartozik, erről nem is szól a törvény, ez az aktuális koalíción belül a koalíciós partnerek megállapodásától függ. Megmarad tehát a miniszterelnöknek a kitüntetett, félk ancellári szerepe, amely egyúttal elutasítását jelenti a kollektív kormányzásnak; nincs is arról szó például a törvényjavaslatban, hogy a kormány miként hozza a döntéseit, szavazásos úton hozzae a döntéseit, vagy egyszerűen a miniszterelnök kimondja a dön tést. Abban sincs korlátozva például a miniszterelnök ebben a kérdésben, hogy milyen esetben köteles szavazást kérni, és milyen esetben elegendő egyszerűen a vitát lezárva mintegy egyszemélyi döntésként, összefoglaló jelleggel kimondania a kormány döntését . Lehetne ezeket a szabályokat finomítani, inkább egy kormányzati gyakorlat - és megint csak a jogon kívüli szférába nyúló, koalíciós viszonyok és megállapodások - dönti el a kormányon belül születő döntések mikéntjét. A kormányfő miniszterkiválasztási jog a abszolút jog, mint mondottam, csak jogon kívüli alkuk, illetve megegyezések korlátozhatják; a miniszterelnök a 15. § szerint bármikor javaslatot tehet a miniszter felmentésére a köztársasági elnöknek. Megmarad azonban ugyanakkor - és ezt a törvény garant álja - a miniszter önállósága saját miniszteri tárcájához tartozó terület irányítása tekintetében. A kormány és a parlament közötti viszony a kormányzati rendszer legfontosabb külső viszonya, mert eddig a kormányzati rendszer belső viszonyairól volt szót. Itt marad lényegileg az a két fő jogintézmény, amely eddig is stabilizálta a kormányt, nevezetesen az, hogy az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, és hogy a miniszterelnökkel szemben csak a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét felhaszná lva nyújthat be az Országgyűlés bizalmatlansági indítványt. Új elem, amit már említettem, az a bizalmatlansági indítványhoz hasonló - nem ugyanaz, de ahhoz hasonló - intézmény, amely azt teszi lehetővé a 16. § alapján, hogy az országgyűlési képviselők egyö töde írásban indítványozhatja a miniszter felmentését, ha szándékos jogszabálysértést követett el, és ezt a szándékos jogszabálysértést arra jogosult szervek megállapították. Nem túlságosan életszerű, meg kell mondani, ez a felelősségre vonási intézmény, e gy sajátos politikai - nem jogi, politikai - felelősségre vonási intézmény, de valamit mutat a jogalkotó szándékából. Nevezetesen azt, hogy valamilyen módon szerette volna elismerni a parlament erősebb jogát a kormánytagokkal szemben, anélkül azonban, hogy az egyes miniszterekkel szemben benyújtható bizalmatlansági indítvány intézményét bevezette volna. Változatlan marad a kormányzati struktúra négy szintje: a miniszterek vagy miniszter, a politikai államtitkárok - az új törvény szerint akár több is lehet , a közigazgatási államtitkárok szintje és a helyettes államtitkárok szintje. A kormányzati struktúrának ez a legkényesebb szférája. Itt érintkezik egymással tudniillik a pártpolitika és a szakszerű bürokrácia, ezt a két szférát tulajdonképpen a jogszabály ok tudják igazán szétválasztani egymástól azzal, hogy egyértelműen megmondják, a pártpolitika meddig nyúlhat bele ezekbe a struktúrákba, ebbe a négyszintű vertikális rendszerbe, és hol parancsol a jogszabály maga megálljt a pártpolitikai elgondolásoknak. E z a négy szint nemzetközileg elfogadott és kialakult négy szint, ebbe sok nóvum nincsen, és azt gondolom, hogy lényegesen változtatni vagy másféle megoldást találni e négy szint szervezeti megoldását tekintve nemigen lehetett volna. Vitathatónak tartom azt , amit Szigethy István is hozzászólásában vitatott elemként, sőt elfogadhatatlan elemként ítélt meg, nevezetesen azt, hogy a helyettes államtitkárokat a törvényjavaslat szerint a miniszterelnök nevezné ki. Azt gondolom, hogy éppen a pártpolitikai elv, a pá rtpolitikai zsákmányelv és a közigazgatás összetalálkozásában ezen intézmény, vagy ezen
