Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3528 Ezért kérjük, hogy a módosító indítványainknak megfelelően a helyettes államtitkárok kinevezése majd a minisztereknél maradjon. A helyettes államtitkárokkal kapcsolatosan szeretném hangsúlyozni, ho gy több kérdésben - többek között a miniszteri helyettesítés kérdésében - az előzetes megbeszélések keretében megállapodásra tudtunk jutni, nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ez a megállapodás ne sikerülne. A következő kérdés a 41. §t érinti, amely a Mini szterelnöki Hivatal élén álló vezetőnek a státuszát érinti. Az előterjesztés szerint a miniszterelnök előterjesztésének megfelelően vagy miniszter, vagy pedig közigazgatási államtitkár áll a Miniszterelnöki Hivatal élén. Nem tartjuk szerencsésnek ezt a meg fogalmazást, hiszen a gondolatjelben levő szövegrész, hogy "a miniszterelnök előterjesztésének megfelelően" egy közjogi lehetőség, a közjogi lehetőség dönti el, hogy a miniszterelnök minisztert vagy pedig közigazgatási államtitkárt kíván megbízni ezzel a f eladattal. Úgy gondoljuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal élén ne miniszter álljon, a közigazgatási államtitkári státusz erre tökéletesen elegendő, ahogy eddig is az volt. Az önálló miniszteri felelősség mellett fennáll annak a veszélye, hogy megkettőződnek a hatáskörök a Miniszterelnöki Hivatal, illetőleg az egyes minisztériumok között, ezért nem tartjuk szerencsésnek ezt a vagylagos megoldást, amely az előterjesztésben szerepel, és hangsúlyozzuk, hogy az előkészítés során ez a variáció így nem is szerepelt , ez nem volt tárgya annak a megállapodásnak, amely alapján az előterjesztés végül az Országgyűlés elé került. A harmadik kérdés az 55. §t, a zárórendelkezések körében szabályozott juttatásokat érinti. Ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezzel a kérdéssel az előkészítés során nem foglalkoztunk, és az itteni rendelkezések teljesen újak. Itt kevésbé politikai, sokkal inkább szakmai jellegű problémák jelentkeznek, kodifikációs szempontból ugyanis nincs kellőképpen kidolgozva ez a kritizált 55. §. Hogy érthető legyen, miről van szó: az előterjesztés részletesen tartalmazza azokat a juttatásokat, amelyekben a miniszterek, illetőleg az államtitkárok részesülhetnek. Ezeknek a juttatásoknak nagyon nagy része normatív, tehát ha valaki miniszter vagy államtitkár lesz , akkor a törvény erejénél fogva ezek a juttatások, kedvezmények őt megilletik. Nem minden ilyen juttatás normatív jellegű azonban az előterjesztésben. Az 54. § olyan jellegű juttatásokat sorol fel, amelyekben a kormány által meghatározottak szerint jogosu lt az állami vezető ezeknek az igénybevételére. Ezek a juttatások eléggé érzékeny kört érintenek. Érintik a személyes védelem kérdését, érintik a gépkocsihasználat kérdését, és érintik a lakással való ellátás kérdését. A többi, ebben a körben szereplő jutt atás viszonylag normatív jellegű, tehát az egészségügyi szolgáltatástól az üdülő igénybevételéig ezek a juttatások kevésbé jelenthetnek feszültséget, mint az első három. Nos, a probléma nem itt van. Ha a kormány a saját tagjai számára ezekben a kérdésekben egyedileg állást foglal, nincs semmi gond, a törvény erre lehetőséget biztosít, és ezt nem is lehet más szinten, mint a kormány belső rendelkezése értelmében megoldani. Más a helyzet azonban azzal a rendelkezéscsomaggal, amely utólag került be a törvényja vaslatba, és amely az 55. § keretében az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Központi Statisztikai Hivatal, illetőleg a Gazdasági Versenyhivatal vezetői tekintetében utaló szabályokkal hivatkozik arra, hogy a minisztereknek, illetőleg államtitkároknak járó juttatásokból ők hogyan részesedhetnek. Ezzel önmagában megint nincsen semmi probléma, ha nem lenne ott az 54. §ban az a rendelkezés, amely szerint ezeknél a személyi jellegű, egyedi döntést igénylő juttatásoknál a kormány jogosult rendelkezni. Ha ezekre a normatív szabályok mellett ezekre a konkrét, egyedi döntést igénylő juttatásokra is csak általánosságban utalunk, akkor a törvényben - észre kell vennünk - lyuk keletkezett: nincs arra nézve rendelkezés, hogy a felsorolt, nagyon fontos állami szervek élén álló vezetőknél kik jogosultak ezeket az egyedi jellegű döntéseket meghozni. Ebben a kérdésben, úgy tűnik, kodifikációs hiba történt csak, és meg vagyunk győződve arról, hogy ennek a kérdésnek a rendezésére még a vita sor án sor kerülhet. Enélkül azonban csapdákat rejtenénk el a törvényben, és nagyon szerencsétlen lenne, ha az erre a törvényre való hivatkozással meghozott és egyedi kedvezményeket jelentő döntések után akár a sajtóban, akár a lakosság körében, akár
