Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
345 törvény módosított - megalkotásakor és jelenleg is fontos szerepet tölt be a közigazgatási eljárás egységes rendszerének biztosításában, a hatósági ü gyintézés lehetőség szerinti egyszerűsítésében, a törvényesség érvényre juttatásában. A törvény megalkotása óta eltelt időszak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a törvény szabályainak túlnyomó része kiállta a gyakorlat próbáját, ugyanakkor az elmúlt idős zakban bekövetkezett jelentős társadalmi változások új, a korábbinál magasabb követelményeket támasztanak a közigazgatással szemben, és a kormány ezt felismerve a közigazgatás korszerűsítésének programjába is felvette az államigazgatási eljárás átfogó felü lvizsgálatát. Ezt megelőzően még 1995 decemberében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés, alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény az ügyfelek sz ámára nem biztosít hatékony eszközt a közigazgatási szervek határozathozatali kötelezettségének elmulasztása esetére. Az Alkotmánybíróság több megoldást is javasolva felhívta az Országgyűlést, hogy az alkotmányellenes helyzetet szüntesse meg. A leghatékony abb javaslat előkészítése érdekében áttekintettük a demokratikus jogállamokban hasonló helyzetekre alkalmazott eljárásjogi megoldásokat, és akkor figyelembe vettük az Alkotmánybíróság javaslatait is. A hazai jogrendszerünk sajátosságaira figyelemmel végül a javaslatban megfogalmazott megoldást választottuk, amely az ügyfelek számára kellő garanciát ad arra, hogy a közigazgatási önkormányzati szervek mulasztása esetén az ügyfelek kérelme ne maradjon elintézetlen. Az államigazgatási eljárás alapvető követelmé nye az a jelenleg is érvényesülő szabály, hogy a közigazgatási szerveknek a hatáskörükbe tartozó ügyekben illetékességi területükön el kell járniuk. Ha e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, erre a felettes szerv kérelemre vagy hivatalból utasítja. (11.3 0) Amennyiben az elsőfokú szerv ennek ellenére sem hozná meg határozatát, az ügyfél számára hatékony eszközt jelent annak törvénybe iktatása, hogy ilyenkor az elsőfokú szerv döntési jogosultságát átveszi a felettes szerv. Lényeges új szabá ly, hogy az eljárásra jogosult szerv határozathozatalának elmulasztása miatt a döntési jogkör az ügyfél kérelme alapján háramlik a felettes szervre. Tehát csak ebben az esetben oldjuk fel a hatáskörelvonás tilalmát, és hangsúlyozandó, hogy az ügyfél kérelm ére teheti meg, hogy a felettes szerv magához vonja az ügyet. Ez azonban még ebben az esetben sem jelenti azt, hogy kizárólag a felettes szerv dönt az ügyben. A felettes szerv ugyanis - az ügy sajátosságait és összes körülményeit, így természetesen elsősor ban az ügyfél érdekeit is figyelembe véve - határoz arról, hogy a döntést elsőfokú szervként maga hozzae meg, vagy a mulasztó szerv helyett az ügy érdemi elbírálására a mulasztó szervvel azonos hatáskörű, más közigazgatási szervet jelöl ki, azzal egyetért ésben. Az előzetes egyetértés garanciát jelent, hogy a kijelölt szerv harminc napon belül határozatot hozzon. A felettes szerv ilyen módon való eljárása nem minden közigazgatási ügyben, hanem csak olyan ügyekben lehetséges, amikor az eljárás az ügyfelet ér intő jog vagy kötelezettség megállapítására irányul, azaz az eljáró szervnek erről kell határozatot hoznia. Ilyenek például az engedélyezési ügyek. Az adatigazolással, nyilvántartásvezetéssel - mint például az anyakönyv, telekkönyv , illetőleg hatósági e llenőrzéssel kapcsolatos közigazgatási ügyekben ez nem követhető megoldás, mert ilyen ügyekben a felettes szerv eljárása vagy más, azonos hatáskörű szerv kijelölése technikailag sem megoldható. A javaslat figyelembe vette a mulasztás lehetséges okait, így különösen, amely hanyagságból, felelősség nem vállalásból, az anyagi és eljárásjogi szabályok nem kellő ismeretéből, valamint jelentősebb mennyiségű ügyhátralékból eredhet, és ezért olyan szabályozási módot dolgozott ki, ami nem ösztönözheti a jogalkalmazó i szerveket a törvényes döntési jogkörök áthárítására. Az így
