Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája5 - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
3438 emlékezet, hogy az 1100. éves ünnepünk emlékműveivel mi történt. Zselizen, Rimaszombaton, Le leszen, Krasznahorkaváralján. Igenis meg kell nevezni a hétköznapok problémáit is. Mert azért ennek a közegnek és ennek a magyar kisebbséget körülvevő hangulatkeltésnek a következménye az, amikor igenis fizikai támadás ér angyalbőrben levő vagy civilben já ró magyar fiatalokat. Ugyancsak apróságnak tűnik talán, de az a bürokratikus huzavona, ami gyakorlatilag a hatósági ellenállást fejezi ki akkor, amikor Pozsonyban Erkel Ferenc fiának, a város jelentős zenetanárának nem lett emléktáblája; ez is azt az üzene tet közvetíti az ottani magyarság felé, hogy másodrendűek, hogy ilyen egyszerű dologban sem tudnak célt érni, ilyen egyszerű dologban sem tudják a saját kifejezésüket megteremteni. Az ország közigazgatási átszervezésére már hivatkoztak. A területi átszerve zés '96. március 22ei keltezésű törvényes intézkedés, a szlovák államnyelvről szóló pedig '95. november 15. Mindkettő az alapszerződés megkötése utáni lépésre utal. Az ország közigazgatási átszervezésére hivatkozva történt a magyar tannyelvű iskoláknak ki adott új alapítólevelek sokasága, amelyekből már hiányzik az oktatás nyelvének megjelölése. Ehhez kapcsolódik a kétnyelvű bizonyítványok megszüntetése. Tehát szinte egymásra épülő - ezért mondtam én az eszkaláció szót - lépcsőként fogalmazhatók meg a sérel mek sorozatai. Arról is szó volt, hogy 17 magyar képviselőből az átalakított körzetek alapján lehet, hogy csak három vagy négy tud maximum bekerülni a parlamentbe. De nemcsak a parlamenti jelenléttel van gond, a hivatali létszámcsökkentésekkor mindenütt ér ezhető volt a magyarok fokozottabb elbocsátása. A központi szervekben 1től 3 százalékig terjed a magyar nemzetiségűek jelenléte. Nincs magyar nemzetiségű járási vezető. Szó esett arról, hogy szlovák nemzetiség szerint bírálják a tanárok munkába lépését. 1 995ben leváltották a körzeti magyar nemzetiségű hivatalvezetőket is. Egy 1995. évi április 25ei tömegtiltakozás után felmentették a tanügyi hivatal egyetlen magyar vezetőjét, a módszertani központ két munkatársát, 11 iskola magyar igazgatóját. Ezek olyan tények, amikről nem szabad hallgatni, amit inkább többször, mint kevesebbszer kell mondani. Egyre több alkalom keletkezik a kisebbségellenes fellépésre, az államnyelvről szóló törvény érvényesítése kapcsán. Tudjuk, '97ben érvénybe lépett a büntetésre von atkozó 10. § is, ennek következményeiről már többször szóltunk itt. Nyilvánvalóan ez is az anyanyelv használatának egy nagyon drasztikus visszaszorítását jelenti. Ugyancsak meg kell említsem azt, hogy Dusan Slobodnik, a szlovák külügyi bizottság elnöke mil yen türelmetlenséggel, a magyar sajtóban is megjelenő módon szidalmazta a szlovák ellenzéket, és egy nemzetközi nem kormányzati, úgynevezett NGOszervezetet, a FUENt, mivel annak a memoranduma kimutatta, hogy Szlovákia nem teljesíti az Európa Tanácsi felt ételkor elfogadott vállalásait és kötelezettségeit, ahogy ez a Slovanska Republika '97. évi május 19ei számában olvasható Slobodnik tollából. (21.20) Ugyancsak ilyen tapasztalatokra kell hivatkoznom akkor - és ez már kézzelfogható és anyagi, zsebbe vágó k érdéseket is érint , amikor például a pénzügyi támogatás megvonása volt a Csemadok kulturális egyesülettől; vagy a színházak, múzeumok összevonásának említett esete; az alternatív oktatás ügyében folyó megújuló támadások, amelyek ellen a magyar iskolák, h a védekeznek, azt teljes türelmetlenséggel fogadja a többségi kormányzat - nem tekintve azt a tényt, amely talán megint nem teljesen közismert, hogy 130 olyan, magyar többségű község van, amelyben egyáltalán nincs magyar tannyelvű iskola, és a magyar gyerm ekek több mint egynegyede nem tanulhat anyanyelvén Szlovákiában, nincsenek meg az adottságok, a lehetőségek számukra. A kisebbség hátrányos megkülönböztetése gazdasági, pénzügyi téren is rendkívül erőteljes. A magyaroktól a második világháború után elvett földek állami földalapba kerültek, Csallóközben ez a földeknek körülbelül 80 százalékát jelenti, s onnan privatizálják elsődlegesen. Az a kormány, amely nemzeti türelmetlenségről tesz tanúbizonyságot, természetesen számára megfelelő új tulajdonosokat próbá l erre keresni.
