Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
3418 A piaci érték tekintetében kísérletet tettem arra, hogy a nemzetközi műkincspiacon jártasaknál - csak hozzávetőleges becslés alapján - föltegyem a kérdést, hogy milyen értéket képviselhet ez az állomány, amelyről - legyünk tisztában vele ; nem tudom, pénzügyi államtitkár úr tisztában vane vele, hiszen nemzeti értékről van szó - nincs is pontos tudomásunk, hogy mi a terjedelme ennek a jórészt műkincsállománynak. Föltettem a kérdést, és erre mindjárt azzal a viszontkérdéssel éltek, hogy mil yen műkincsekről is van szó. A Herzoggyűjtemény legjelesebb darabjaival kezdtem, és azt mondtam: kérem, kezdődik a spanyol gyűjtemény hat El Grecoképpel, és folytatódik négy Goyával, mégpedig a mesterek fő művei közül valók a nemzetközi elismerés alapján . Erre azt mondta: uram, ne folytassa! Ezek olyan nevek és mögöttük - sikerült is néhány reprodukciót elővarázsolni - olyan művek állnak, amelyeknek nincs áruk, mert csak a mindenkori árverési ár alapján lehet tájékozódni, de ezek dollármilliókat, tízmill iókat érnek, sőt együttesen - már csak a spanyol anyag! - százmillió dolláros értékek. Azt kell tehát mondanom, tájékozódni is nehéz a tényleges piaci értékről. Hányszor kerül itt szóba a parlamentben ennél sokkal jelentéktelenebb értéknek a sorsa, a vele kapcsolatos bánásmód, jól adtuk el, rosszul adtuk el és így tovább! Ez az, amit az árról szeretnék mondani. De van virtuális értéke is mindezeknek. Gondoljanak arra, hogy az Andrássycsalád egyik legnagyobb együttes műtárgyállománya is ebben az anyagban va n! A Herzoggyűjtemény fantasztikus francia impresszionista gyűjteménye! Hogy most egyebekről ne szóljak. És végül, de nem utolsósorban - természetesen én is csak nagyvonalúan idézhetek - megemlítem a sárospataki könyvtárat, amelynek a hatalmas, a középkor tól a XIX. század elejéig terjedő anyaga nemcsak bibliofil értékénél fogva pótolhatatlan, hanem amiatt is, mert olyan kötetekről van szó, amelyeket - hogy csak a gyűjtemény zárókorszakáról beszéljek - Kazinczy, Kölcsey, Kossuth személyesen lapozott. Magyar án mondva: mind piaci értékükben, mind a nemzeti gyűjtemények felbecsülését figyelembe véve aligha mondhatunk túlzót ezekről a gyűjteményekről. (19.40) Önök jól ismerik - mert a sajtó ezt az oldalát a dolognak sokszor szellőztette , hogy az orosz törvényh ozás tulajdonképpen minden jogi lépést megtett vagy kísérletezett vele - legyen szabad az utolsóra helyeznem a hangsúlyt , amely a szerződéssel ellentétesen orosz hadizsákmánynak, így az orosz állam tulajdonának nyilvánította ezeket. Nagyon fontos az, ami ről a külügyi bizottság tisztelt elnöke ma este is tudósított bennünket. A szerződés jogérvényét a kihirdetési lépés nem változtatja meg. Nem vádolható tehát a magyar Országgyűlés azzal, hogy ezzel a rendkívül fontos diplomáciai szerződéssel nem a történel mi jelentőségével megegyezően bánik, hiszen a szerződés az alapszerződés, a Jeszenszky és Kozirev között kötött történelmi jelentőségű levélváltás pedig az 1956os intervenció elítélését tartalmazza. Modern állami létünknek tehát fundamentális jelentőségű okmányairól van szó. Éppen ezért - mivel ahogy ezt most Eörsi Mátyás nagyon konkrétan és világosan, és nyilván nagyon szabatosan elmondta - nem veszélyeztetünk a világon semmit, csak országvilágnak a tudomására hozzuk, hogy a magyar Országgyűlés ezzel a p ici jellel - amit, ha szabad visszaidéznem, Eörsi Mátyás úgy jellemzett, hogy egyszerűen csak saját népünknek a tudomására hozzuk a kihirdetés révén ennek a szerződésnek a tartalmát - teszünk egy jelzést, hogy ne boruljon gyászba az ország, mert a magyar O rszággyűlés nem engedte kihirdetni ezt a szerződést, jelét adva annak, hogy nem tud belenyugodni egy másik ország törvényhozása által tett törvénysértő lépésbe. És ez egy jelzés Európa más országainak: olyan országoknak is, amelyek maguk sem ismerik el a t erületükről származó, hasonló módon zsákmányolt tárgyaknak az örök elvesztését; hogy a magyarok nem valami tanult vagy nekik tanított álillendőségből most még egy gesztussal is élnek a szerződéssértés nyomán, hanem tudomásul veszik - talán majd a nemzetköz i tárgyalásokon hivatkozási alapot is látnak benne , hogy a magyar Országgyűlés jelét adta az ezzel a lépéssel kapcsolatos elégedetlenségének.
