Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
3417 Magyarország az elmúlt években számtalan ígéretet kapott az alapszerződés aláírását követően az orosz fél részéről, hogy külö nféle technikákkal maradjon meg a kecske is és a káposzta is, de Magyarország jól fog járni. Sajnos, különféle okokból, amelyek közül kiemelten kell megemlítenem a mostani művelődési minisztert megelőző művelődési miniszternek a mulasztásait, előrelépés ez en a területen nem történt. (19.30) Ebből a körből nem hagyható ki az orosz fél hezitálása, elutasító magatartása, ugyanakkor az egyértelműen nem vállalt "nem" kimondása, illetőleg ki nem mondása is. Tisztelt Ház! Én úgy vélem, hogy ebben a helyzetben a ma gyar Országgyűlésnek meg kell fontolnia, hogy ebben a kérdésben miért lett olyan fontos a hirtelen döntés. Nem lehetnee adott esetben megvárni azt, amíg az orosz fél a magyar műkincsek ügyében azt az álláspontot, amelyet egyébként szóban több alkalommal, a kétoldalú úgynevezett műkincs vegyes bizottság ülésén egyértelműen kifejezésre juttatott, ezt végre is tudja hajtani? Azt hiszem, hogy a kihirdetés - és itt most válaszolnék államtitkár úr felvetésére - igenis lehet a diplomácia eszköze; mint ahogy egy a lapszerződés aláírása is, egy alapszerződés ratifikációja is, és egy alapszerződés kihirdetése is lehet a diplomácia eszköze, ha megfelelő módon alkalmazzák. Én ezért tiszteletteljesen azt az indítványt teszem a kormány számára, hogy fontolja meg, hogy a m agyarorosz alapszerződés kihirdetését azt követően ejtse meg a magyar Országgyűlés, amikor az orosz fél teljesítette a műkincsek vonatkozásában a magyar fél felé megfogalmazott ígéreteit. (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen a fi gyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Szabad György úrnak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Folytatni tudom az elhangzotta kat, de egy kis időbeli visszautalással. Oda szeretnék visszanyúlni, amikor április 16i keltezéssel eljutott a képviselőkhöz a külügyi bizottság ajánlása, amely egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést, az 1991ben aláírt, 1992b en egy sikeres külügyminiszteri levélváltással kiegészített alapszerződést, abban a formában, ahogy ez valamennyiünkhöz eljutott. Nem szeretnék itt a téma szempontjából felesleges részletekbe bocsátkozni - egy sajtóértekezleten mindjárt alkalmam volt reagá lni rá; nem a kihirdetési aktust túlbecsülve, hanem lényegében az utolsó lehetőséget látva benne, hogy országvilág előtt - mind a kettőt szeretném hangsúlyozni - a magyar Országgyűlés ragadja meg az utolsó lehetőséget arra, hogy a szerződés kapcsán szóba hozza a hadizsákmánynak nyilvánított magyar műkincsek sorsát, és igényét arra, hogy a szerződés értelmében Magyarország tulajdonjoga elismertessék, hogy e téren is egyfelől betartassék a szerződés, másfelől megfelelő kommentárt kapjon az orosz dumának az a z eljárása, amely akkor még csak első fázisában, most már második fázisában is a hadizsákmánnyá nyilvánítás mellett foglalt állást. Az idézett szerződés 14. cikkelye ugyanis konkrétan beszél ezeknek a műkincseknek a kívánatos sorsáról akkor, amikor így szó l: "A felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy óvják és ápolják a másik félnek a saját területükön található kulturális értékeit és történelmi emlékeit. Elősegítik azon műalkotások visszaszolgáltatását, amelyek a másik fél nemzeti tulajdonát képezik." Az t hiszem, ezek a jól fogalmazott mondatok, amelyek alá Antall József aláírása került, vitathatatlanok, hogy a szerződés megkötésének a pillanatában a szerződő felek ebben a vonatkozásban mit hogyan értettek. Legyen szabad a következőre fölhívni a figyelmet . Gyakran lényegesen kisebb jelentőségű értéknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint ennek a műkincsállománynak az értéke. Mindjárt, hogy világossá tegyem, kétféle értékről szeretnék szólni: a tényleges, azt kell mondanom, piaci értékről és a v irtuális értékről.
