Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Dr. Ion Carciumaru, a román szenátus egészségügyi, környezetvédelmi és sportbizottsága elnökének és kíséretének köszöntése - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
3197 Gyengíteni, rosszabbítani a bűnüldözés esélyeit egy ilyen módosítás, egy ilyen kiterjesztő, szigorító módosítás semmiképpen sem eredményezhetné. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy még cs ak meg se nyitotta a törvényjavaslat ezt a részt, ennek következtében módosító indítványt sem lehet benyújtani hozzá. Éppen ezért a FideszMagyar Polgári Párt frakciója úgy döntött, hogy önálló büntetőtörvénykönyvmódosítás keretében ezt a tényállást megny itja, és a jármű önkényes elvétele tényállásának a szigorításával próbálkozik. Reméljük, hogy ez nem jut arra a sorsra, mint a többi indítványunk, amit egyébként a FideszMagyar Polgári Párt már a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban benyújtott. Ezzel összefüggésben van a másik kérdés, amelyről szintén beszélni szeretnék, és amellyel kapcsolatosan módosító indítványt fogunk benyújtani: a kábítószerrel való visszaélés esete. A jelenlegi törvényi tényállásban szintén egyfajta kibújási lehetőséget l átnak azok, akik kábítószerrel kereskednek, hiszen egy enyhítő szakasz eredményeképpen, ha egy drogkereskedőt az utcán megtalálnak az úgynevezett csekély mennyiséggel, abban az esetben élhet az ezzel kapcsolatos enyhébb vétkességi tényállással, tehát tulaj donképpen egy súlyosabb büntetés elől menekülhet el. Ebbe a képbe sajnos a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának a 155. állásfoglalása is segített, hiszen ez a két éve elfogadott állásfoglalás a csekély mennyiséget úgy határozta meg, hogy lényegében egy drogkereskedőnél normálisan nála levő mennyiség még ezt az enyhítő szakaszt eléri. Tehát nem egészen a jogalkotó eredeti szándékának megfelelően határozta meg a bíróság a csekély mennyiséget. A mi indítványunk immár egy évvel ezelőtt - amikor erre egy öná lló indítványban benyújtottuk a javaslatunkat - is arra irányult, hogy ennek a csekély mennyiségnek az átfogalmazására kerüljön sor. Itt a büntetőjogi részletekbe természetesen nem szeretnék belemenni, de azt gondolom, hogy ez is egy olyan módosítás, amely a bűnelkövetőket súlyosabban érintené, de azt gondolom, a bűnüldözés érdekét nem akadályozná. Ki lehetne próbálni, meg lehetne nézni, hogy milyen eredményekkel jár, valóban hatékony eszköze ez egyébként a kábítószer elleni fellépésnek. Természetesen a Fi desz sem gondolja azt, hogy a büntetőjog lenne az egyetlen eszköz a kábítószer elleni küzdelemben, de a büntetőjog az egyik eszköz, amelyben, úgy látszik, a kormány továbbra is makacsul ellenáll, és igazából a kábítószerrel való visszaélés esetére ilyen tí pusú szigorításra nem gondolt. A befejező, harmadik téma, amelyről beszélni szeretnék, önök által már szintén ismert ügy, az életfogytiglani büntetés valódi életfogytiglanivá változtatása. Erről hónapok óta vita folyik, különös tekintettel arra, hogy egy é vvel ezelőtt a FideszMagyar Polgári Párt nevében benyújtottam egy önálló törvénymódosító indítványt, amely arra vonatkozott, hogy az életfogytiglani büntetés a halálbüntetésnek a büntetési rendszerből való kiesésével váljon kiegészítő büntetésből egy való di olyan büntetéssé, amely a nevének megfelelően valóban életfogytig tart, és az elkövető lényegében élete végéig ne szabadulhasson ki annak érdekében, hogy a társadalmat meg lehessen védeni a legelvetemültebb és a legdurvább élet elleni bűncselekmények el követőitől. Az egyetlen kiút természetesen, mint ami minden büntetőjogi rendszerben létezik, a kegyelemnek az intézménye lenne, s én e tekintetben a képviselőtársaim figyelmébe ajánlom azokat a megoldásokat, amelyek külföldön kialakultak e tekintetben. A b üntetőjogi rendszerét tekintve mindenképpen nagyon haladónak tekinthető holland, svéd, finn rendszerben ilyen típusú megoldást alkalmaznak, s azt lehet mondani, hogy a magyar hagyományokkal is messzemenőkig megegyezik, hiszen a híres 1843as büntetőjogi ja vaslat, amit Deák Ferenc közreműködésével dolgoztak ki annak idején, pontosan ezt javasolta: halálbüntetés helyett életfogytiglani büntetéseket. (Mutatja.) A kezemben tartom e javaslat fénymásolt példányának a címlapját. (12.30) Ez Deák Ferenc által javaso lt megoldás volt, amely, azt gondolom, a magyar történelmi hagyományokkal is egyezik. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartanám, hogy a társadalom védelmét
