Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3173 elkerülhetetlenségének elvét, tudniillik ez lényegesen hatékonyabb védelmet jelentene mindenféle alsó h atár felemelésénél. Ne vegyék rossz néven, de nem hiszem én, aki 35 évig voltam gyakorló ügyvéd, hogy igazán visszatartó ereje lenne annak, hogy a büntetés alsó tétele öt éve vagy nyolc év. A büntetés elkerülhetetlensége visszatartó erő lenne, ha a felder ítések száma vagy a kitartó bűnüldözés valóban olyan lenne, hogy számolnia kellene az elkövetőknek azzal, hogy semmilyen körülmények között nem tudják elkerülni a felelősségre vonást. Egy ilyen másik szempont lehetne a Független Kisgazdapárt álláspontja sz erint az eljárás gyorsasága, hiszen egyáltalán nem közömbös egy büntetőügy szempontjából, hogy mikor kerül az ügy elbírálásra. Ezért csak a büntető törvénykönyv módosítása önmagában nem hozhatja meg a kellő eredményt, a büntetés elkerülhetetlensége mellett a gyorsaság legalább olyan fontos szempont a bűnözés elleni hatékony harcnál. Ezért tehát mi mindenképpen javasoljuk a büntetőeljárási rendszer hozzáigazítását ehhez a követelményrendszerhez. Hadd említsem meg, hogy ugyanilyen fontosságúnak ítéli meg a Fü ggetlen Kisgazdapárt a bűnüldözők eltököl... eltökéltségét (Sic!) a bűn üldözésében, hiszen ha látni fogják, hogy a bűnelkövetőket - mint azt egyes országok esetében nagyon jól nyomon lehet követni - az egész világon át üldözik azért, hogy felelősségre von ják, akkor az adott országban jelentősen csökkenni fog a bűnesetek száma, hiszen az ilyen országokat a bűnelkövetők általában nem kedvelik, és ha módjuk van rá, azokat el is kerülik. Úgy gondolom tehát, hogy önmagában a büntetési tételek emelése nem jelent igazi visszatartó erőt, hanem - amint elmondottam - azok a szempontok vezethetnek végül is eredményes harcra a bűnözés ellen, amelyekre az előbb utaltam. Itt kell kitérnem arra, hogy az élet elleni bűncselekmények esetében tulajdonképpen ma már a Függetle n Kisgazdapárton kívül más pártok is kezdik érezni, mennyire tarthatatlan az eddigi merev álláspont, az, hogy elutasították a halálbüntetés időleges visszaállításának a gondolatát. Talán ez inspirálhatta a Szabad Demokraták Szövetségét is arra, hogy - ha e gyik képviselője útján is - ezt a kérdést elég óvatosan, de mégiscsak felvetette. Hack Péter vezérszónoklatában a Szabad Demokraták Szövetsége nevében felvetette, hogy az emberi élet kioltása esetében - a bírói mérlegeléstől függően ugyan, de - megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a feltételes szabadlábra helyezés, szabadságra bocsátás alsó határát 40 évben állapítsák meg. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - elnézést, nem sértő akarok lenni, csak azért, hogy az álláspontunk pregnánsabb legyen - ez szemforgatás, álszentség. Képtelenség a 40 éves minimális feltételes szabadságra bocsátás gondolatának a felvetése is, hiszen egy 35 éves, tehát viszonylag fiatalabb bűnelkövető ebben az esetben 75, egy 40 éves pedig 80 éves kora előtt nem lenne szab adlábra helyezhető. Úgy gondolom, ezek egyértelműsítik, hogy ez nem lehet a megoldás. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az emberi élet valamennyiünk számára olyan kincs, amelyet kötelessége a társadalomnak megvédenie, amelyet kötelessége az Orsz ággyűlésnek is szem előtt tartania. Tessék végre világosan látni, hogy nemcsak a gyilkos uraknak van személyiségi joga, kérem, hanem az ártatlanoknak is. Az áldozatoknak is van személyiségi joga! A Független Kisgazdapárt nevében félreérthetetlenül lerögzít em, hogy mi az ártatlan ember személyiségi jogát ezerszer többre tartjuk, mint a bűnözőkét, és tessék végre olyan helyzetet teremteni, hogy ezt a bűnözők is megértsék! A Független Kisgazdapárt emlékeztet arra, hogy az 1980as években, amikor a meghozott ha lálos ítéleteket távolról sem hajtották végre, hanem évente egy vagy két alkalommal hajtottak végre ezek közül halálos ítéletet, akkor már a gyilkos uraknak önmaguk becses életéért is rettegniük kellett, már nemcsak az volt a kérdés, hogy kioltjáke az áld ozatuk életét vagy sem. És ez olyan visszatartó erőt gyakorolt a gyilkosok esetében, amely a jelenlegi helyzethez képest az emberi élet tömeges megvédését tette lehetővé. Konkrétan felmerül a Független Kisgazdapárt megfogalmazásában, hogy akkor, ha nem lát szik más módszer az emberi élet kioltóival szembeni hatékony fellépésre, és különösen gondolunk itt arra, hogy az emberi élet különös kegyetlenséggel elkövetett kioltása milyen
