Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - FILLÓ PÁL (MSZP):
2993 Én is köszönöm. Szólásra következik Filló Pál úr, Magyar Szocialista Párt. (Kiss Péter: Kétpercesre itt nincs lehetőség? - A pulpitusról jelzik, hogy nincs.) FILLÓ PÁL (MSZP) : Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársa im! Egyrészt előre szeretném bocsátani, nagyon örülök annak, hogy végre a munka törvénykönyvét olyan időpontban tárgyaljuk, amikor az ország lakossága is értesülhet az itt folyó vitáról, hiszen az elmúlt ciklusban is - és sajnos a jelenlegi ciklusra is elm ondható ez - a munka világával, a munka törvénykönyvével, vagy akár a munkanélküliek ellátásával foglalkozó törvények vitája általában a hétfő éjszakai vagy a kedd éjszakai órákban szokott itt - igen gyér részvétel mellett - zajlani az Országgyűlésben. Teh át ilyen vonatkozásban nagyon örülök, hogy most végre ez a vita a tv nyilvánossága előtt is folyhat, és jómagam is elmondhatom itt a véleményemet. A jelenlegi módosítás kapcsán két területtel szeretnék foglalkozni, elsősorban a szakszervezeti tisztségvisel ők védelmével kapcsolatos módosításokkal, illetve a kollektív szerződés kiterjesztésének a gyakorlatával és az azzal kapcsolatos módosításokkal. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk azt, hogy a rendszerváltás hozott pozitívumokat és negatívu mokat is valamennyiünk életében. Úgy gondolom, a munkahelyeken a munkavállalók számára a legtöbb esetben sajnos nem pozitív élményeket hozott az új gyakorlat, hanem elsősorban növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Az attól való rettegés, hogy munka nélkülivé válik, sokszor az átlag munkavállalót is arra kényszerítette, hogy a munkaadóval szemben ne lépjen fel kellő eréllyel. Gyakorlatilag egyetlenegy szervezetre számíthat a munkavállaló az adott munkahelyen, és ez a szakszervezet. Bizony, valamennyie n tudjuk, hogy itt is komoly bajok vannak, és voltak, nemcsak nálunk, a világon mindenhol gondokkal küszködik a szakszervezeti mozgalom. Kevesebb a lehetőségük, szűkültek a lehetőségeik az elmúlt időszakban; ez nálunk is igaz, talán még fokozottabban is, m int a világban úgy általában. Éppen ezért öröm számomra az, hogy a javaslat nagy figyelmet szentel a munkavállalói érdekképviseletek működési feltételeire, illetve kísérletet tesz arra, hogy megteremtse a munkáltató és a szakszervezetek folyamatos együttmű ködésének a jogszabályi hátterét. E tekintetben nagyon fontosnak tartom a törvénytervezet 2. §át, amely az állami szervek és munkáltatók együttműködési kötelességét szabályozza. Úgy gondolom, azért fontos ez, mert talán amikor a munka törvénykönyvének átf ogó módosítására került sor 1992ben, akkor nem igazán gondolták át a törvényalkotók azt, hogy bizony ebben az országban hosszú távon még nagyon sok olyan terület marad, ahol az állam vagy az önkormányzat marad a munkaadó; nagyon sok olyan munkavállaló mar ad, aki nem a piaci helyzetnek, hanem elsősorban az úgynevezett állami szektornak vagy az önkormányzati szektornak a munkavállalója. Ugyanakkor úgy gondolom, szükséges lenne a jelenlegi javaslathoz még néhány pontosítást, értelmező rendelkezést beépíteni, amelyek mintegy törvényerőre emelhetnék a már kialakult gyakorlatot. Így én személy szerint nagyon fontosnak tartanám, hogy rendelkezzen a törvény arról, vagy fogalmazza meg a törvény azt, hogy az adott munkáltatónál például mi minősül a képviselettel rend elkező szakszervezet fogalmának. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A tervezet több garanciális szabályt épít be a szakszervezeti tisztségviselők védelme érdekében. Így lehetővé teszi például a kifogás benyújtását. Erről szeretnék néhány szót szólni. I tt tulajdonképpen arról van szó, hogy ha a munkáltató a felsőbb szakszervezet egyetértése nélkül mond fel a szakszervezeti tisztségviselőnek, akkor a szakszervezetnek - amellett, hogy természetesen mint minden munkavállaló, személyes jogorvoslattal élhet - lehetősége van gyakorlatilag fellépni, illetve lehetősége van arra, hogy kifogást nyújtson be a felmondással kapcsolatosan. Én ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az elmúlt években sok helyen tapasztalhattuk azokat a visszaéléseket, amikor a dolgozók érde kében eljáró szakszervezeti vezető ellen a cég tulajdonosai, a cég vezetése igen drasztikus eszközökkel lépett fel. Valamennyien tudjuk a hírekből, az újságból, a televízióból, hogy még arra is volt példa, hogy a szakszervezeti vezetőt, bár a munkaviszonya megmaradt, nem engedték be a vállalat falai közé, és
