Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - Döntés napirendi javaslattól eltérő indítványokról - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
2908 Megítélésem szerint nagyon lényeges ellenérdekelt csoport volt a médiatörvény végrehajtásában az elmúlt években, mondjuk, az elmúlt egy évtizedben kialakult és pozíciót szerzett médiaértelmiségi elit; azon médiaért elmiségi elit, amelynek pozícióit jelentős részben érintették, saját megítélésük szerint veszélyeztették azok az átalakulások, amelyeket szabályozott, meghatározott az elfogadott médiatörvény. Ugyancsak jelentős ellenérdekelt csoport volt, amely ki is fejt ette - idézőjelben mondom - "áldásos" hatását, működését az elmúlt több mint egy esztendőben, az a médiagazdasági csoport, azok a médiagazdaságon belül működő gazdasági érdekcsoportok, amelyeknek a változatlan, a médiatörvény előtti médiarendszer működése a gazdasági érdekük. Hogy csak egyetlenegy, egyébként már unosuntalanig ismert adatot hadd idézzek újra: körülbelül 8 milliárd forintos mértéket ért el az az összeg, amelynek fejében a Magyar Televízió - a kényszermonopólium helyzetében lévő úgynevezett k özszolgálati Magyar Televízió - külső műsorgyártásra ad megrendeléseket, amely külső műsorgyártásra adott megrendeléseket jól körülhatárolható gyártó, gazdasági érdekcsoportok fölözik le jelentős részben. Ráadásul, hozzáértő becslések alapján ennek a 8 mil liárdos összegnek - egy kis túlzással - körülbelül a fele az, amely megjelent a képernyőn. Tehát a szolgáltatásellenszolgáltatás elmúlt időszakban oly sokat emlegetett polgárjogi alapelve egyáltalán nem érvényesült ezeknél a megrendeléseknél. Egy nagyon j elentős, sajátos, eredeti médiatőkefelhalmozási forrást jelentett vagy jelenthetne ezeknek a gazdasági erőcsoportoknak a Magyar Televízió, változatlan, 30 milliárd forintos éves összeget elérő vagy meghaladó költségvetéssel, közel 10 milliárdos külső műso rgyártással, amely összegnek csak egy töredékét - legyünk jószívűek, mondjuk, hatvan százalékát - kell a külső gyártó cégeknek ténylegesen műsorgyártásra használni. Úgy ítélem meg, megjelentek - a két kormánypárt hivatalos álláspontjától függetlenül vagy a nnak ellenére - a kormányzati körökön belül is olyan politikai csoportok, amelyeknek nem volt érdekük a médiatörvény végrehajtása. Azt gondolom, valóban tiszteletre méltó az eddigi egyetlen kormánypárti hozzászólónak azon törekvése, hogy próbálta bemutatni vitán felül a kormány, a kormánypártok, a kormányzat szemére vethető mulasztásokat, amelyek oda vezettek, hogy bizony késlekedik, késésben van a médiatörvény végrehajtása. Ugyanakkor közmondásszerűen azért annyit hadd tegyek hozzá: ennyi véletlen, az én s zerény tapasztalataim szerint, nincsen. Legalábbis 198889 óta, amióta én aktívan, kicsit még aktívabban 1990 óta részt veszek a magyar politikában - 1990 óta ráadásul parlamenti képviselőként, a választópolgárok bizalmának köszönhetően , ennyi véletlen a kormányzati működésben nincsen. Nehezen tudom azt elképzelni, hogy a kormány késlekedik az Országos Rádió és Televízió Testület alapinfrastruktúrájának megteremtésében, és nem tudja megoldani azt az óriási problémát, hogy létrejön egy új közintézmény, és annak valahol léteznie kell; amikor 1990 óta, de '94 óta is nem egy új közintézmény jött létre. Például az ombudsmanok 1994 után kezdték meg a működésüket, de nem kellett olyan sokáig - bár ők is folyamatosan elégedetlenek, azt kell mondanom, jelentős rés zben okkal, az infrastrukturális körülményeikkel , lényegében fedél nélkül, tevékenységre alkalmatlan körülmények között működniük. De ugyanez a helyzet - azt gondolom - a Magyar Televízió, a Magyar Rádió átalakulásá val is, amellyel kapcsolatban még a kormánypártok által 1995 elején benyújtott törvényjavaslat is hasonló konstrukciót állapított meg. Tehát számíthatott a kormány saját döntése alapján arra, hogy egy olyan lépéssorozatra lesz szükség, amikor fel kell mérn i az addig költségvetési intézményként működő Magyar Televízió és Magyar Rádió állapotait, és ezeket gazdasági társaságokká, méghozzá részvénytársaságokká kell átalakítani. Ilyen értelemben talán lett volna idő felkészülni, lett volna idő a kellő lépéseket vagy a szükséges lépéseket megtenni. Hasonlóképpen - azt gondolom - az Antenna Hungária oly hosszú ideje húzódó privatizációs viszontagságsorozata is vizsgálható persze abból a szempontból is, hogy egyébként más privatizációs aktusok kapcsán is oly sokszo r és oly radikálisan változik a privatizációs koncepció, és más
