Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
2853 A demokráciánk azért is torz, mert az ellenzék és a társadalom nagyobb része úgy látja, hogy 1989ben megindult a rendszerváltozás, 1940ben (Sic!) megtorpant, és megkezdődött a régi MSZPgárda visszasziv árgása az államigazgatásba, kiszorítva azokat, akik nemcsak negyven évig esetleg elnyomottak voltak, de azok is, akik az ellenzék sorából kerültek be az államigazgatásba. Más ilyen antidemokratikus jelenségre is fel szeretném figyeltetni az Országgyűlést, ez pedig a kiszivárgók. A kiszivárgók alatt azokat értem, akik a párt segítségével, a párt működése alatt előnyös gazdasági helyzetbe kerültek, időben megszimatolva a változást, időben kimentek, és anyagilag jól fölszerelve a szocializmusból kiszivárogtak a kapitalizmusba. (14.40) Véleményem szerint a szocializmus marxi értelemben - miszerint a termelőeszközöket a társadalom tulajdonba veszi - soha nem létezett, nincs és soha sem lesz. Ezek a kiszivárgók azonban mégis, úgy érzem, jól felhasználták a szocial izmust mint előiskoláját a kapitalizmusnak. Nemcsak hogy kapitalisták lettek, hanem vadkapitalisták, ahol a szociális igazságosság ismeretlen. Véleményem szerint a Magyar Szocialista Párt számfölényéből és a Szabad Demokraták Szövetsége hatalmi éhségéből l étrejött politikai élettársi viszony közel hároméves működésük alatt jelentős politikai civakodásban, hatalmi marcangolásban telt el. S úgy érzem, ha azt a munkát, azt az időt, amelyet ennek a terhére tettek, a nép jólétére fordították volna, jelenleg más volna a politikai helyzet és az ország lakosságának a helyzete is. Ma a lakosságnak több mint egyharmada szegénységben, ezek nagy része nélkülözésben él. Az emberek elkeseredését fokozza a munkanélküliség, a gyermekek szociális helyzetének romlása, a csalá dok kellő támogatásának hiánya, a pályakezdők reményeinek csökkenése, az önkormányzatokban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban levő problémák, jelentős hibákat találunk az oktatásban, az egyházak támogatásában is. Nem utolsósorban meg kell említenem a kö zbiztonság kérdését, amely igaz, hogy világtünet, de mégis nálunk rohamosan csökken. S ma már ott tartunk, hogy a lakók a lakásukban egyre több lakatot szerelnek fel, vaspántot is, kutyákat tartanak, tehát lényegében börtönbe zárják magukat - ugyanakkor a bűnözők szabadon garázdálkodnak. A demokráciákban - ha bármely területen katasztrofális helyzet keletkezik - a kormány kötelessége minden erővel és minden lehetőséget kihasználva annak a katasztrofális helyzetnek a megszüntetése. Úgy vélem, hogy hazánkban az életnívó csökkenése rohamos, és a kormánynak ezen a téren nemzeti összefogással ezt a katasztrofális helyzetet meg kell állítania. Az elmúlt években a parlamentben a mindenkori pénzügyminiszterhez több interpellációt intéztem azért, mert a kormány látsz ólag képtelen megoldani ezeket a gazdasági problémákat. Nem is tudja egyedül megoldani, akkor miért nem jön létre egy olyan gazdasági tanács, amely az ellenzék szakértőiből és a parlamenten kívüli szakértőkből jönne létre. Össze kellene hogy jöjjenek, s mi ndaddig nem engedném, hogy elhagyják a helyüket - mint a bíborosok, akik pápát választanak, akkor engedik fel a füstöt a kéményen túl, amikor megvan a megoldás. Úgy érzem, népünk úgy érzi, hogy a kormány nem tudja megoldani, az ellenzéket nem vonja be, az ellenzéken és a parlamenten kívüli szakértőket sem, és nem tudják azt mondani, hogy igenis, ez a megoldás, és más nincsen. Tévedés lenne azt hinni, hogy a szegényedés csak azokat érinti, akik napi küzdelemmel és nagyon nehéz körülmények között tudják életü ket folytatni. Nem. Ezeknek az embereknek a helyzete sötét felhőként lobog az egész ország felett, és úgy érzem, azért is kellene a kormánynak ezen a téren valamit tenni, mert nem bölcs dolog olyan házban élni, amelynek a közelében már egyegy láng fel is csaphat. Nem lehet nyugodtan élni akkor, ha az ország lakossága egyharmadának életnívója veszedelmesen csökken. Népünket érintő számos nehézségből az elszegényedést azért emeltem ki, mert amíg ez a folyamat tart, addig nem lehet gazdasági fejlődésről beszé lni. Az akkor fog bekövetkezni, ha a szegény nép érzi, a szegények, a nélkülözők érzik, hogy az ő életükben változás történt. Nem helyes
