Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
2847 Külön köszönöm azokat az észrevételeket, amelyek tulajdonképpen eseteket emeltek ki és elemeztek; ez valamiféle olyan pozitív, s zakmai visszacsatolás volt, amelyből mi is tanulhattunk, hiszen az utat törjük, de a járdát magunk rakjuk magunk előtt, tehát nincs könnyű dolgunk. Az értékelő megjegyzések tulajdonképpen feladják a leckét, hiszen amikor az ombudsman ajánl, akkor a sokféle lehetséges szakmai megoldás közül egyet választ ki; és ha a parlament elé hoz kérdéseket - ezt a csokorba kötött kérdéskört is, amit nyolcas csokorban ide hoztam , akkor vannak megoldások, amelyeket mi ajánlunk, de olyan kérdéseket igyekeztünk ide hozni, ahol az ajánlást politikai felelősségvállalással kell megerősíteni ahhoz, hogy egyszer jogilag elfogadható, emberi jogi értékeket tükröző, a másik oldalról pedig politikai felelősséggel vállalható legyen. Az ombudsman szigorú szakmai szabályok alapján jár el, legjobb tudása szerint teljesít, de a parlamentnek kell adott, nagyon kényes kérdésekben a politikai felelősséget mellétenni. Ezért hívom fel a figyelmet továbbra is azokra a kérdésekre annak ellenére, hogy a miniszter urak és a nevükben eljáró államt itkár urak valamilyen választ adtak a felmerülő kérdésekre, hogy fenntartjuk a fenntartandókat; és továbbra is várjuk azokat a válaszokat, amelyek mögé odakerül a politikai felelősség, amelyet Magyarországon csak a parlament tud biztosítani. Többen felvete tték azt, hogy az ombudsmannak van olyan szerepe, talán jelentősége is, hogy az állampolgári jogokkal kapcsolatos értékeket próbálja közvetíteni. Ezt azonban nem teheti teljesen egyedül, hiszen a sajtó, a sajtószabadság tisztelete jegyében szuverén; azt ve sz át belőle, amit jónak lát, még akkor is, ha az ombudsman megpróbál elémenni, és megpróbál a legközérthetőbb módon üzeneteket közvetíteni rajta keresztül. De egészen addig, amíg a sajtó ténybeli tévedésbe nem esik, az ombudsman nem szólal meg, mert a saj tó valahol a saját felelőssége körében közvetítői szerepet játszik. Hogy intenzívebb legyen az ombudsman, hogy az üzenete többekhez jusson el, ezt is megpróbáltuk valamilyen módon elősegíteni. Tegnap érkezett egy fax a Magyar Televízió elnökhelyettesétől, hogy kísérleti jelleggel beindul egy olyan, az ombudsmanok által feldolgozott eseteket közvetítő műsor - egyelőre havi egyszeri alkalommal , amely kizárólag az esetet és annak tanúságait tartalmazza; hasonló érdeklődés és rendszeres műsorra vonatkozó igén y érkezett a Rádióból is. (14.10) Azt hiszem, hogy azon kívül is, hogy megköszönöm, hogy ekkora figyelmet szenteltek a fiatal jogintézménynek, megköszönöm azt is, hogy tanúbizonyságot tettek arról, hogy áttanulmányozták ezt a nagyon vaskos, szégyenletesen vaskos kötetet, és köszönöm azt is, hogy a vitában segítették a munkánkat, valamiféle támpontokat adtak olyan helyzetekben, ahol esetleg mi is bizonytalanok vagyunk, hiszen pályánk elején vagyunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ág nes) : Én is köszönöm. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, dr. Kaltenbach Jenő úr válaszol a vitában elhangzottakra. DR. KALTENBACH JENŐ , a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa : Elnök Asszony, köszönöm a szót. T isztelt Országgyűlés! - Bár azt hiszem, a "tisztelt Ház" az adekvátabb megszólítás. (Mérsékelt derültség. - Hegyi Gyula: Tisztelt Félház!) Nem találtam olyan tételt az ombudsmantörvényben, amely szerint az ombudsmannak szabad vitatkoznia az Országgyűlésben , ezért kénytelen voltam egy fikcióhoz folyamodni, mely szerint kérdésekre lehet válaszolni, és az elhangzottakat kérdésként értelmeztem. Ezek közül is csak nagyonnagyon kevésre akarok reagálni, hiszen azt hiszem, a köszönetnyilvánításban én is csatlakozh atok az előttem szóló általános biztoshoz. Én is szeretném megköszönni azokat a biztató szavakat, amelyek elhangzottak; ezek nemcsak jólestek, hanem további motivációt is adtak. Egyrészt erősítik bennünk azt a tudatot, hogy amit csinálunk, talán nem fölösl eges, másrészt átsegítenek
