Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
2837 próbálják megoldani a dolgokat a könnyebb úton - de az korántsem biztos, hogy ezekben az esetekben ez a könnyebb út! Én nem tudom ezt megmondani, csak szeretném jelezni, hogy itt az a kétfajta racionalitás, amiről Majtényi László beszélt, rendszeresen érvényesül. De ide tartozna - ha már a harmadik területet is ideveszem - a kisebbségi ügyekben például az, hogy a magyar állami költségvetés kötelességszerűen látja el a kisebbségek önkormányzatainak, szervezeteinek támogatását , és ennek a rendszerét megalkotta. Hogyan lehetne ezt normatív módon megcsinálni? Csakis úgy, ha tudnánk azt, hogy egyegy kisebbséghez hány állampolgár tartozik. Viszont más oldalról tilos a magyar állampolgároktól a magyar államnak tudakozódnia állampol gárai nemzeti, etnikai hovatartozásai iránt. Ez tehát kizárja azt, hogy az Országgyűlés valamilyen normatív adathoz kösse a költségvetés elosztását. De vonatkozhatnék ez egyébként egyházakra, hiszen a vallási hovatartozás éppúgy szenzitív adat, nem tudakoz ódhat az állam, miközben költségvetési kötelezettségei vannak és lesznek. Ettől persze elvonatkoztatandó dolog, hogy nyugati demokráciákban, már bejáratott demokráciákban ezek az adatok nem tartoznak a szenzitív adatok közé, nálunk történeti okokból és ért hetően azok. Itt tehát megint kétfajta racionalitás egymásnak ellentmondva érvényesen létezik, s ezeknek a megoldása az Országgyűlés számára is nagyon fontos volna, és talán ezekből a beszámolókból is kitetszően az ombudsmanok segítségét igényelheti. Amit eddig mondtam, más oldalról utal arra, hogy amennyiben az állampolgároknak ugyanaz a bizalma megvolna az állam intézményeiben, mint akár az Egyesült Államokban, akár NyugatEurópában, akkor akár adatvédelmi szempontból, akár az információs önrendelkezés sz empontjából kevesebb gondunk lenne. De ez a bizalom nem áll meg, és ez egy másik kérdést vet föl, amelyről a bizottság ülésén szóltam. Akkor, amikor kimondtam a szókapcsolatot, magam sem tudtam egész pontosan, hogy ebből egy, a bizottsági vitában rendszere sen visszatérő szlogen lesz szinte, tehát hogy az állampolgárok bizalma iránt elindult egy verseny a demokratikus intézményrendszerek kiépülése során, amit én úgy neveztem el, hogy "szavahihetőségi verseny" - és itt már megjelenik a civil szféra is. (13.20 ) Erről többen szóltak. A civil szféra nagyon fontos, az állampolgári kontroll az állam intézményeinek működése fölött elengedhetetlen, a demokratikus intézményrendszer része. De az, hogy az állam működésével kapcsolatban - és itt több példát hallottunk az előző felszólalásban is - a civil szervezetek észrevételei minden további nélkül késznek fogadandók el, szemben az állam szervezetének megállapításaival, ez számomra kérdéses. Nem magától értetődő, hogy egy civil szervezet mindig igazat mond, és nem magát ól értetődő, hogy az állam szervezetei, intézményei folyamatosan ködösítenek, vagy esetleg hazudnak. Ez így felállítva, azt gondolom, téves, tévútra vezet. Áttételesen ugyan, de magának az állampolgári jogok országgyűlési általános biztosának beszámolójába n is szó esik ilyenről. Volt olyan eset, igenis, hogy civil szervezetek protestáltak a Belügyminisztériumban egy szír család érdekében. Majd amikor ez a szír család elutazott Magyarországról - kiskorú gyerekekről, egyebekről volt szó , akkor kiderült, hog y a tisztelt papa prostituáltként futtatta nem éppen kiskorú lányait Bécsben. Volt hasonló ügy menekült kérdésben. Problematikus az egyenruhás diszkrimináció. Ez megint egy eufémizmus. Itt arról volna szó, hogy rendőrök cigányokkal szemben törvénytelenül l épnek fel vagy diszkriminatív módon lépnek fel. Nagyon nehéz a bizonyítása ennek is és az ellenkezőjének is. De ha az általános beállítódás arról szól, hogy csak a rendőr lehet az, aki elköveti a törvénytelenséget, bármely esetben, az számomra - úgy is min t az üggyel vagy hasonló ügyekkel rendszeresen foglalkozó bizottság elnöke számára - egész egyszerűen elfogadhatatlan. Önmagában véve tehát az, hogy átmenet korát éljük, jelzi - és ezek a példák, amelyeket felsoroltam, ugyancsak jelzik , hogy itt korántse m kialakult és végérvényesnek tekinthető jogi határokat tudunk megrajzolni. Ezek a kérdések nem megválaszolhatók végleges definíciókkal ez idő
