Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ):
2838 szerint. De időről időre közös válaszokat kell fogalmaznunk. Az MSZP részéről az ehhez szükséges közreműködést to vábbra is felajánlhatom. A magam készségét is szeretném kinyilvánítani, ha másként nem, hát legalább stiláris ügyekben, de azért talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, én a további együttműködésünktől többet is remélek. Számomra - és úgy vélem, az Orszá ggyűlés egésze számára - igen tanulságos tanulási folyamat volt a biztosok munkáját közelebbről vagy távolabbról látni, figyelni, érzékelni az elmúlt másfél esztendőben. Ami bennünket, szocialistákat és személyesen engem illet, szeretnék, szeretnénk az edd ig kialakult viszonyban tovább tanulni önöktől. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Szólásra következik Hága Antónia képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. Szólásra készül Horváth Vilmos képviselő úr, Szabad Demokraták Szö vetsége. Megadom a szót Hága Antóniának. HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Képviselőtársaim! Hétéves képviselői pályafutásom alatt most történik meg először az, hogy elénk kerül egy anyag, amely ről véleményt kell mondani, és erről az anyagról én nem tudok rossz véleményt mondani, kizárólag jókat. S először történt meg az is, hogy ellenzéki és kormánypárti politikusok itt, a plénum előtt, az én szemem láttára - lehet, hogy már máskor volt, de enne k most én tanúja voltam - egyetértenek abban, hogy egy jól kidolgozott anyagról volt szó, hogy egy komoly munka előzménye volt az az anyag, amelyet most megkaptunk. Talán nem meglepő az sem, hogy én most leginkább a kisebbségi ombudsman jelentéséhez szeret nék hozzászólni, és ezen belül is a diszkriminációs részhez. Mint önök azt mindnyájan tudják, Magyarország legnagyobb számú kisebbsége a cigányság. S azt is tudjuk mindnyájan, hogy 1990 óta a cigányságnak a társadalmi integrációs zavarait nem lehetett mego ldani, nem lehetett ezen segíteni, a cigányság tömegesen esik ki a társadalomból. Az 1994es kormányprogram szól a cigányságról, hangsúlyozottan szól a cigányságról, mégpedig biztosítja a kormány a cigányságot a gondoskodásáról. Ezzel szemben a mai napig ö sszesen két tárca készítette el a cigányokkal kapcsolatos intézkedési elképzeléseit. 1990 előtt a cigányok 1 százaléka végezte felsőfokú intézményben az iskoláját. 1994 után ez 0,6 százalékra csökkent. A cigányságot a kormánynak nem sikerült tehát a polgár osodás irányába terelni, nem növekedett a középiskolát elvégző fiatalok száma. Ennek többnyire anyagi okai is vannak. A Cigány Kisebbségi Közalapítvány 150 millió forintja nem bizonyult elégségesnek arra, hogy az alapítói okiratban megfogalmazott célkitűzé sek elérését célozhassák meg. A cigányság vállalkozó kedvét nem sikerült ezzel az összeggel fellendíteni, anyagi oldalról befolyásolni. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra a tragikus esetre, amikor a borsodi akkumulátorolvasztók gyermekei egészségükkel fizettek azért, mert a szüleik egészségtelen munkával próbálták a kenyerüket megkeresni, vagy arra a Zizicukor evő kisfiúra, aki Zizicukor helyett patkánymérget evett. A cigányság helyzete válságos, és nem csoda, hogy a kisebbségi ombudsman jelentése a d iszkriminációs csomagban leginkább a cigányokról szól. Valószínűleg azért, mert a diszkrimináció a cigányokat érinti elsősorban, és ezért fordulnak hozzájuk. Egyrészt van egy hatósági, egyenruhás diszkrimináció, másrészt pedig az önkormányzatok intézkedése i során tetten érhető diszkrimináció, amelyet a kisebbségi ombudsman lélektelen intézkedéseknek nevez. A jelentésnek több mint a fele tehát ilyen jellegű. Ezek között is nagyon jelentős azoknak az aránya, ahol a rendőrségi diszkriminációra pa naszkodnak a polgárok. Néhány számadat, kizárólag a sajtó kedvéért. A nyomozó hatóságok az elmúlt években az összbűnözésen belül a feljelentések 67 százalékában tagadták meg a nyomozást. Ez az arány a rendőrök által elkövetett hivatali bűncselekmények kör ében 30 százalék. Míg a befejezett nyomozás 50 százalékát szüntették meg, addig a rendőrbűncselekményeket illetően a megszüntetett ügyek aránya 80 százalék körül volt,
