Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TOKAJI FERENC (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TOKAJI FERENC (MSZP):
276 A Független Kisgazdapárt be kíván nyújtani a fentiek alapján a törvénymódosításho z módosító indítványokat, mert fontos, hogy segítsünk az érdekelteken, gyorsan, mert a magyar közmondás szerint: kétszer ad, ki gyorsan ad. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Most újra felkérem Tokaji Ferenc képviselő urat , Magyar Szocialista Párt, felszólalásának megtételére. DR. TOKAJI FERENC (MSZP) : Elnök úr, tisztelettel kérdezem, mivel nem leszek túl hosszú, elmondhatome a helyemről vagy fáradjak ki. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Onnan is lehet. DR. TOKAJI FERENC (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés, eleget téve a honvédelemről szóló 1993. évi idevonatkozó törvény rendelkezésének, a társadalom erkölcsi elvárásainak, tisztelettel emlékezzen meg a hadiesemények ideje alatt tanúsított péld ás helytállás során hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, valamint polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról meghozta az 1994. évi idevonatkozó törvényt a hadigondozásról. Közismert, hogy ezen törvény meghozatalát történelmünk e kegyetlen korszaká nak túlélői évek óta várták. A törvény mintegy 26 ezer hadigondozott számára tette lehetővé a rendszeres havi pénzellátás folyósítását, a hazájukért hozott áldozatok társadalmi elismerését. A törvény vitája során számos ellentmondás került ugyan feloldásra , de a hatálybalépést követően sajnos előre nem látott újabb gondok adódtak. Ezért ezek feloldására szükségessé vált a törvény módosítása. Az eddig elhangzott felszólalásokból, amelyeket figyelemmel kísértem, világosan kiderül, hogy a hozzászólók túlléptek a szűk pártérdekeken. Lehetőség van olyan törvénymódosításra, amelyet a parlament döntő többsége támogat. Úgy vélem, ez lehet az egyetlen és követhető magatartási forma jelen esetben. A második világháborúban a magyar hadseregben több százezren vesztették életüket, illetőleg szenvedtek egy életre szóló sérülést. Ezek a katonák az akkori törvények szerint kötelességeiknek tettek eleget, ezért vonultak harcba, estek el a frontokon, illetve harcoltak. Közismert, hogy milyen sors várt azokra, akik nem tettek e leget e katonai behívóknak, illetve ellenállni próbáltak. A háború végén ezeknek az embereknek, illetve hozzátartozóinak az akkori politika következményeként - diplomatikusan fogalmazva is - nehéz sors jutott osztályrészül. Megrokkant emberek szenvedéseitő l, hadiözvegyek és hadiárvák jajkiáltásaitól volt teli az ország. S mindezt átszőtte egy félelem. Ma már ez történelem. Nekünk, utódoknak azonban kötelességeink vannak, ezért is szükséges a korábbi törvény módosítása. Helyes és támogatandó az a módosító ja vaslat, amely szerint a korábban meghatározott 1949. január 1jei jogosultságot előrébb hoznánk. Való igaz, hogy 1949 előtt már megkezdődtek a különböző okok miatt a járulékok megvonásai. Így a jelenlegi törvény akaratlanul is kizár olyanokat, akiket egyéb ként jogosan megilletett volna ezen juttatás. Ezek a problémák a gyakorlati végrehajtás során folyamatosan jelentkeztek. Ezért az 1945. december 31ére előrehozott időpontot életszerűbbnek, igazságosabbnak tartom. Azonban megfontolás tárgyát képezi, és jav aslom, hogy ezen időpont jöjjön előre 1944. december 23ára. Úgy hiszem, ezt a történelmi dátumot nem kell külön indokolni e tisztelt Ház falai között. Egyébként az időpontváltoztatással a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák országos és nemzeti s zövetsége és helyi szervezeteik is egyetértenek, sőt támogatják. Külön kikértem ez ügyben a véleményüket.
