Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP):
277 Kétségtelen, hogy ezzel a változtatással növekszik az egyösszegű térítésben részesülők száma. Elvitathatatlan a többletkiadás té nye, de helyesen ezt nem lehet pénzpolitikai szempontból kezelni. Szerintem ez jelen esetben csak másodlagos, vagy ha úgy tetszik, huszadrangú kérdés lehet. Külön foglalkoznék a 17. § (1) bekezdésével, amely a térítésmentes gyógyászati ellátás címszót vise li. Itt ajánlom a HM figyelmébe, hogy e téren egyeztessen a Népjóléti Minisztériummal, az egészségbiztosító pénztárral, mivel a végrehajtás során sajnos nagyon sok a panasz. Külön felhívom a szaktárca figyelmét a közgyógyellátásra, a szanatóriumi ellátásra és a gyógyfürdőterápiáknál levő problémákra, amikor is e rendeletet sajnos nem egy esetben figyelmen kívül hagyják. Visszatérő gond a temetési hozzájárulás összegének kérdése. A 16. § (2) bekezdésében sorolt hadirokkantat megillető kéthavi járadék három, illetve négy hónapra történő emelését javasolom azért, mert megnövekedett az infláció, sajnos a költségek a temetés során nagyságrenddel nőttek, és a jogalkotó eredeti szándékát már túlhaladta az élet. Sajátos és számos esetben visszatérő probléma az okir ati bizonyíték hiánya. Ezért célszerű lenne az úgynevezett - és itt azért szabadon kell értelmezni - szabad bizonyítás elvét, rendszerét alkalmazni. Félszáz év távlatában sok esetben tapasztaltuk, hogy elvesztek az iratok. Kétségtelen az elbírálói jószándé k - azonban ez nem egy esetben kevésnek tűnik. A törvény 26. § (4) bekezdése többek között kimondja, hogy a jogosultságot más, hitelt érdemlő módon kell igazolni. A kérdés: mi érthető valójában ez alatt? Én jogász vagyok, tudom, hogy nagyjából mi értendő. Viszont nem egyszer találkoztam olyan esettel, amikor ez nem volt megnyugtató. Talán egy irányelv, egy állásfoglalás a szaktárca részéről ez ügyben érdemes lenne. (19.30) Sajátos helyzet lép fel azoknál - és ilyenekkel is lehet találkozni , akik annak ide jén nem kértek semmilyen árvaellátást, részben a jog nem ismerete, részben akkori félelmük miatt. Ezen emberek ügyének, sorsának intézése sem lehet közömbös. Igaz, a hadigondozás iránti igény határidőkorlátozás nélkül bármikor előterjeszthető. Összegezve: a törvényrendelet módosítását támogatom, elfogadásra javasolom. Mivel azonban az idő múlik, a végrehajtásnak gyorsnak kell lenni, nehogy a jogalkotó törekvése okafogyottá váljon. Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor ) : Köszönöm szépen. Most a gombnyomással jelentkezett képviselőtársaimnak adok szót. Következik Mészáros Gyula képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppártból Csépe Béla képviselőtársam már ismertette álláspontunkat a hadigondozásról szóló törvény módosításával kapcsolatosan, ezért igyekezni fogok, hogy ne ismételjem meg azt. Az előző parlament a ciklus legvégén alkotta meg ezt a törvényt, kevés volt az idő, és már a kkor látszott, hogy nem fogja át a hadigondozásra szorulók teljes körét. Már az első mondat zavar bennünket, mely szerint: "hadigondozásra jogosult az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki" - és itt következik a fölsorolás, hogy kiket érint. Minden képviselőtársam tudja, hogy a második világháborúban a Magyar Királyi Hadseregben igen sokan szolgáltak a bécsi döntések eredményeként visszacsatolt területekről bevonult magyar állampolgárok. Így tehát ezekben az országokban is vannak hadirokkantak, hadiö zvegyek, hadiárvák, akik éppúgy megérdemelnék a gondoskodást, legalább az egyszeri térítést, mint az itthoniak. Ők - vagy férjük, vagy apjuk - ugyanúgy a magyar hazáért harcoltak és haltak hősi halált, mint a mi apáink, akik a másodszor is megrajzolt trian oni határokon belül maradtunk. Tehát ha - mondjuk - a Székelyföldről jelentkezik egy hadiözvegy az egyszeri térítésért, az én igazságérzetem azt súgja, hogy ő is jogosult.
