Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 10 (243. szám) - A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
275 Köszönöm szépen. Az általános vitát lezárom, a módosító javaslatra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról holnap délután határoz az Országgyűlés. A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. tö rvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lehetőség szerint lezárása . Az előterjesztést T/3553. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Szólásr a következik Tokaji Ferenc képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. (Közbeszólások: Nincs a teremben.) Nincs itt. Akkor megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztel t Országgyűlés! A hadigondozásról szóló 1994. évi törvény módosítását benyújtó honvédelmi miniszter úr expozéjában elmondta, hogy az 1994. évi szeptember 1jén hatályba lépatt törvény szabályozásának köszönhetően - innen idézem: "mintegy 28 ezer hadigondoz ott kap rendszeres pénzellátást a hazáért hozott áldozatok társadalmi elismeréseképpen." Ez tartalmazza azokat is - 13 ezer fő volt , akiknek 1949 után járadékát politikai okokból jogellenesen megvonták. A hadiárvák egyösszegű térítésének időpontját két í zben is módosította a költségvetési törvény, de - újra idézem: "január 1jétől számukra is megkezdődött a folyósítás." (19.20) Mielőtt néhány kormánypárti képviselőtársamhoz hasonlóan én is lelkesedni kezdenék a törvénymódosítás nagylelkűségén, hadd tekint sek vissza az előzményekre. A második világháború alatt hazánk vesztesége halottakban közel félmillió ember volt, a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák száma a történelem adatai szerint közel ugyanannyi. Őket az egypártrendszer idején szovjet nyomásra v agy fasisztának nevezték, vagy azt kérdezték tőlük: miért harcoltatok? A szabadon választott parlament második ülésszakán Borz Miklós, aki maga is a második világháborúban sebesült katonatiszt volt, 1991. február 5ei interpellációjában vetette fel - mint sürgősen megoldandó kérdést - a még életben levő 150 ezer hadirokkant rokkantjáradékának ügyét, amely csak 13 800 forint alatti ellátás esetében járt. Váratlan halála után, 1991 júliusától én vettem át pártunkban a hadigondozottak ügyeinek képviseletét. 19 93. június 8án interpelláltam a kérdésben illetékes népjóléti miniszterhez, és kértem a kormány gondoskodását az 50 és 25 százalékosnak minősített hadirokkantak számára is, akik már 1992höz képest feleannyian voltak, koruk 67 és 90 év között, esetleg 95 év körül mozgott, s várni újabb hónapokat már alig várhattak. Mádai Péter tisztelt képviselőtársam is interpellált akkoriban, de nem fogadta el a válaszoló népjóléti államtitkár válaszát, mert ő sem kapott határidőt a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák ügyének rendezésére. Nem csodálkozom tehát, hogy ezt a törvényalkotási procedúrát február 3án Luca széke készítésnek minősítette. Viszont csodálkozom, hogy volt olyan képviselőtársunk is, akinek számára az 1994 áprilisától 1997 tavaszáig eltelt idő nem v olt igazán hosszú a ma már 72 évesnél idősebb hadirokkantak számára - ők a legfiatalabbak a második világháborús hadigondozottak között. Sajnos azonban az ő számukra az volt.
