Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Eskütétel - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
26 miért volt olyan sürgős az eladás? Amint már hivatkoztam rá, a kényszerhelyzetű eladás mindig valamilyen kiszolgáltatottsággal jár. Semmiféle végszükség nem in spirálhatta a kormányt arra, hogy ilyen gyorsan el kell adni a Budapest Bankot. Ami az én szememben még furcsább, hogy két miniszternek személyes érintettsége volt az ügyben. Erre tekintettel a miniszterelnök úrnak valami nagyon különös következetességgel és körültekintéssel kellett volna a privatizációs eljárásban részt vennie. Hiszen volt egy privatizációs miniszterünk, Suchman Tamás, aki a Budapest Bank fiókigazgatója volt, és volt egy pénzügyminiszterünk, aki korábban a Budapest Bank elnöki székéből let t pénzügyminiszter, és ő maga készítette elő egyébként a privatizációs szerződést. Önmagában a pénzügyminiszter személyes érintettsége elegendő ok lett volna arra, hogy sokkal nagyobb körültekintést tanúsítson a miniszterelnök úr. Mi történt 1995 decemberé ben? A miniszterelnök úr külföldön van, helyettesíti őt a kormányülésen az a pénzügyminiszter, aki a saját privatizációját korábban előkészítette. Most ő a levezető elnök. A kormány előtt semmi nincsen. Nincs egy szerződés, nincs egy szerződésfordítás, mer t az idő rövidségére tekintettel arra hivatkoznak, hogy ezt nem tudták megtenni. Kérem szépen, az egész kormány hitelét minősíti az, hogy egy ilyen horderejű ügyben, ahol kiderült, hogy körülbelül már tízszerese a minket ért veszteség a Tocsikügynek, a ko rmány úgy döntött, hogy egy darab szerződés nem volt előtte, és az a személyében érintett miniszter tette meg az előterjesztést, aki személyében érdekelt volt, ha másért nem, presztízsszempontokból. De utóbb, a szerződést megismerve feltételezem, hogy nemc sak presztízsszempontból, hanem egyéb anyagi érdekeltségből is jobban képviselte a vevők, mint a magyar nemzet érdekét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Torgy án József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb már részletesen rámutattam arra, hogy a Budapest Bank eladása kapcsán a kormány először 12 milliárd forint bevételről számolt be a Háznak, majd kiderült a vizsgálat kapcsán, hogy nem 12 milliárd forint bevétel van, hanem 11,1 milliárd forintot költött arra a magyar állam, hogy a vevő legyen oly kegyes átvenni a Budapest Bankot. Akar államtitkár úr azt fejtette ki ennek kapcsán a mai napon, hogy itt nem a vételár az érdekes, hanem az egyéb szempontok, itt nem a vételárat kell alapul venni. Igazán kíváncsi lennék, hogy ha a Független Kisgazdapárt a választások megnyerése után azt mondaná, hogy feljogosítva érzi m agát arra, hogy Horn Gyula villáját és - nem tudom, vane Akar államtitkár úrnak villáját, ha van, akkor - Akar államtitkár úr villáját is adja el úgy, hogy bevétel, tehát vételár nincsen, de kell fizetni 55 milliárd forintot a vevőnek, hogy legyen oly ke gyes átvenni az önök villáját, hogy önök mit szólnának ehhez. Mert tulajdonképpen önök ezt teszik, ilyen játékot űznek az országgal, és utána feláll Szekeres frakcióvezető úr és azt mondja, hogy ennél jobban nem mehetnek a dolgot. Az önök dolga valóban nem mehet ennél jobban, de ne feledjék, itt egy országról van szó, amelyet úgy hívnak, hogy Magyarország. Ennek az országnak a nemzeti vagyona több mint 80 százalékát eltüntették, és önök azt mondják, hogy a vételár nem számít, azzal ne foglalkozzunk. Mi meg azt mondjuk: várják meg a választásokat eredményét, és akkor meglátják, hogy mit szólunk mindehhez! Köszönöm a türelmüket. (Taps jobbról.) (16.40) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
