Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2484 De vannak hátrányai is, hiszen az előző kormány vagy kormányok túl gyorsan liberalizálták a külkereskedelmet. Emiatt súlyos veszteségek érték a magyar gazdaságot. A térség egyetlen ország ának kormánya sem liberalizálta olyan mértékben és ütemben gazdaságát, mint a '9094 közötti magyar kormány, lényegében idő előtt feladva minden pozíciót, kíméletlen versenynek kitéve az egyébként is piacukat vesztett termelőket. Ennek hatásai és eredménye i közismertek. (Dr. Boross Péter nevet.) A társulási szerződés megkötésével a gazdasági liberalizáció visszafordíthatatlanná vált, szabályozott mederbe került, és szigorú menetrend szerint folytatandó, ha csatlakozni akarunk az Unióhoz. Ez nem lesz könnyű menetelés, de bizonyosan jobb lehetőséget jelent az ország és az állampolgárok számára, mintha kívül maradnánk. A társulási szerződés - mint mondottam - egy bizonyos menetrend szerint elrendezte az áruk szabad mozgását, ezért tehát a kormány vagy a Földműv elésügyi Minisztérium nem ad, nem adhat ki importengedélyt mezőgazdasági árukra, hiszen ennek megvan a maga rendje. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy szükséges hangsúlyozni azt, hogy egyegy réteg valós vagy vélt pozíciójának javítása érdekében sem ez, sem a k övetkező, de egyetlen felelős magyar kormány sem szegheti meg a társulási szerződésben 1991ben vállalt kötelezettségeket, mert abból a magyar népnek súlyos kára származna. Anélkül, hogy a részleteket taglalnám, hadd mondjak két számot: a mezőgazdasági exp ortunk több mint 2 milliárd dollár, az importunk ennek körülbelül egyharmada. Látható tehát, hogy a lényegesen jelentősebb exportunkat és több ember megélhetését kockáztatnánk egy nem megengedett importvédelemmel. (12.20) A társulási szerződésben szereplő piacrajutási könnyítések a magyar agrárkivitelben szereplő áruknak csaknem kétharmadát érintik. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne értenénk egyet a hazai ipar, mezőgazdaság védelmével, adott esetben támogatásával, sőt, ahol és ahogyan lehetséges, véden i kell az átalakuló, versenyképességének megerősítésén dolgozó magyar gazdaságot. Ezért támogatta a szocialista frakció annak idején a vámpótlék bevezetését, amely közel két évig jobb pozícióba hozta a hazai termelőket, de támogattuk a közbeszerzési törvén y azon rendelkezését is, amely 10 százalék árelőnyt ad a hazai szállítóknak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek az intézkedések átmenetileg alkalmazhatók, és áruk is van, amennyiben a vevő, végső soron a fogyasztó, az állampolgárok drágábban jutnak ho zzá a termékekhez, szolgáltatásokhoz. De nem lehet eredményes az adminisztratív védelmi eszközök tartós alkalmazása azért sem, mert az állampolgárok - helyesen és érthetően - nem hajlandók saját gazdasági érdekeik ellen cselekedni. Ha valamilyen árut olcsó bban lehet megvenni a határon túl, ott fogják ezt beszerezni. Ezt nemcsak a nyolcvanas évek végének Gorenjevásárlási rohamából tudjuk, amikor tömegesen vásároltak az emberek Ausztriában, de így van ez ma is mindazon árucikkek esetében, ahol nagy a különbs ég a belföldi és a külföldi ár között. Ennek tipikus példája a benzinturizmus. Az úgynevezett piacvédelmi eszközök alkalmazásának lehetősége azért is korlátozott, mert Magyarországnak akkor van esélye a tartós növekedésre, a fejlett gazdaságokhoz való felz árkózásra, ha a növekedés exportvezérelt, ha a gazdaság hajtóereje az export dinamikus növekedése. Kis ország csak a világgazdaságba való erős integráción keresztül érheti el azt, hogy benne maradjon a fejlődés fő áramában. Ezért exporttermékeink akadályta lan piacrajutásához alapvető érdekünk fűződik. Ha viszont mesterséges és a nemzetközi egyezményekkel összhangban nem álló akadályokat gördítenénk az import elé, akkor ezt várhatóan megtennék más országok is velünk szemben, amelyből éppen az imént mondottak miatt Magyarország garantáltan vesztesen kerülne ki. Ez nem rövid távú veszteség lenne, hanem tartósan elvesztenénk esélyünket a fejlett világhoz való felzárkózásra. Korlátozott tehát a mozgástér a hazai piac védelme tekintetében, és veszélyei is vannak. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy az 1991ben aláírt társulási megállapodás értelmében 2001re hazánk és az EU közötti kereskedelemben minden akadályt le kell bontani. Lehet, hogy
