Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LÖVEY LÁSZLÓ GÁBOR, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
2479 tudjuk végét vetni, ha lépésenként kihátrálunk abból a sok abszurditásból, amit az állam eddig létrehozott . Az igazi nehézség döntően ennek a folyamatnak a megértésében van, hogy mi is az, ami arra kényszerít bennünket, hogy itt ezeket a lépéseket tegyük évenként, kétévenként, és ballagjunk egy bizonyos irányba. (11.50) Nem véletlenül mondtam, hogy itt tipikus an olyan törvényről van szó, amely az állam, illetve az államok által keltett bajok enyhítésére irányul, és ezzel természetesen újabb bajokat idéz elő. A huszadik század első felének jellegzetes története a - mondjuk így - nemzeti kisebbrendűségek, szorong ások, paranoiák története. Tehát mindenki arra törekedett, hogy nemzeti politikákkal, nemzeti játékszabályokkal segítse azt, hogy a saját termelői, saját kereskedői valahogy biztonságban legyenek a másikkal szemben; és minden ország a saját belpolitikai tö rténései szerint, saját kultúrája szerint alakította ki ezeket a játékokat. Ennek a folyamatnak az lett a következménye - miközben, akárhogy is akarjuk, a gazdaság világgazdasággá változott, minden nemzeti törekvés ellenére , hogy az ötveneshatvanas évek re nyilvánvalóvá vált: teljesen abszurd világpolitikai, világgazdasági helyzet alakult ki. A gazdaság szereplői - vagy spekulációs célból, vagy a kényszernek engedve - nyilvánvalóan sokkal inkább reagáltak a gazdasági szabályokban, feltételekben, játékszab ályokban lévő különbségekre, mint az objektív, ha úgy tetszik, a komparatív előnyökben adott adottságokra. Ezért meglehetősen mesterséges mozgások tömege alakult ki a nemzetközi munkamegosztásban. Amikor ez ellen - a Benelux már a húszas években, mások kés őbb, az ötvenes évek végén - lépni akartak, és ezért igyekeztek közös piaci térségeket kialakítani, ahol a szabályozókhoz való igazodás helyett inkább a reális földrajzi vagy kulturális munkamegosztás kerül előtérbe, akkor beleütköztek abba a dologba, hogy az eltérő nemzeti szabályok miatt minden vámszabad térség, közös piaci térség, kedvezményes térség csak látszólag jelent valóban szabadpiaci térséget; hiszen az eltérő háziszabályok, amelyek a tagállamokban vannak, sőt egyenként, tartományokon belül vanna k - sőt, preferált területek és nem preferált területek között vannak , még láthatóbbá tették, hogy mennyire a másodlagos jegyekre reagál nagyon gyakran a tőkemozgás, a vállalkozás mozgása. Még otrombábbá vált, hogy az egyes részekben másféle játékszabály ok, más fogalomértések, más szokások, más hivatali rendszer van. Ezért minden közös piaci törekvésnek egy kiegészítőjévé vált az egységes piaci törekvés; abban különbözik a kettő, hogy az egyiknél csak mozoghatok kedvezménnyel vagy szabadon a térségen belü l, a másiknál azonban már az is biztosítva van, hogy ne másképp kezeljék ugyanazt a dolgot a különböző területeken, mert akkor már a mozgásoknak nem igazán gazdasági logikája lesz, hanem szabályozó logikája lesz szintén. Még inkább bonyolítja a dolgot, hog y valójában ma a világgazdaság úgy néz ki, hogy vannak egymással cimboráló térségek - nekünk egy ilyen cimboráló térségbe sikerült bekerülni, és ezért kell ezeket a páneurópai kumulációs technikákat alkalmaznunk a másik oldalon, mert ilyen cimboráló térség be bekerültünk , de annál ordítóbb lesz, hogy vannak cimboráló térségek, és vannak éppen ezért még jobban megkülönböztetett térségek; nem is azért, mert őket valaki háttérbe akarta szorítani, hanem mert tudjuk, hogy minden igenben nem van - ha valakit hav eromnak választok, azzal a többitől való távolságom nőni fog, anélkül hogy bármilyen negatív értékítélet vagy választás lett volna ebben a dologban. Így tehát abból, hogy a gazdaság nemzetközi, rengeteg ország közt mozog - amíg, mondjuk, elkészül egy autó, de akár csak egy paradicsomkonzerv is, rengeteg ország termékei kerülnek ebbe bele, sokféle kereskedelmi elem épül bele , az következik, hogy a cimboráló országból is kerültek bele elemek abba, amit én aztán majd csinálok, és szállítok a cimboráló ország ba, de kerülnek be
