Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
2459 célja, hogy ebben a tekintetben is kitágítsa a lehetőségeket. Ha a gyakorlat alakítja ki ezt a fogalmat, és nem a par lament, nem a törvény szintjén alakul ki ennek a megfogható és világosan körülhatárolt fogalma, az súlyos zavarokhoz vezethet. Évekbe telik, amíg ennek a megfelelő gyakorlata kialakul, és lehet, hogy nem azt a célt fogja szolgálni, amit egyébként ez jelent . Zavar van itt a bűnszervezet tagjaként való elkövetéssel. Mi van akkor, ha valaki bűnszervezet tagja, de egy másik bűncselekményt követ el? Akkor is bűnszervezet tagjaként ítéltetik el? Ha valaki elolvassa a Btk.t immár így, a módosítással egységes össz efüggésrendszerben, akkor láthatja, hogy ezek a tételek több helyen kilógnak. A harmadik szempont a gyakorlati, és véleményem szerint ez a legfontosabb. Nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalomban megjelenő új bűnelkövetési formákra reagáljon a büntetőjo g. E tekintetben - hogy jót is mondjak a javaslatról - nagyon helyesnek tartom a szexuális jellegű bűncselekmények szigorítását abban az esetben, ha gyermekek terhére követik el ezeket, valamint a gyermekpornográfiával kapcsolatos tényállásokat is. Azt gon dolom, ha például elfogadjuk ellenzéki képviselőtársaim indítványait, akkor ez a tétel már most büntethető lenne. Ilyen értelemben nem értem, hogy miért kellett erre ilyen sokat várni. A gyakorlati szempont e tekintetben nem támasztja alá a kormány álláspo ntját, hiszen nem azokhoz a tételekhez nyúlt hozzá, amelyekhez igazán szükséges lett volna. Az 1996os legfelsőbb ügyészi gyorsjelentés alapján például a jármű önkényes elvétele nevű bűncselekmények száma 29,3 százalékkal, a vagyon elleni bűncselekményekné l a lopások száma 17,9 százalékkal, ezen belül a személygépkocsilopások száma 33,3 százalékkal növekedett. Ezzel a kérdéssel mégsem foglalkozik a törvényjavaslat. Nem foglalkozik a gépkocsilopások ügyével, holott van egy kézenfekvő megoldás, mégpedig a já rmű önkényes elvétele tényállásának a megszigorítása és adott esetben értékhatárhoz való kötése. Vagyis hogy a bűnözők a gépkocsilopás elkövetésekor mondhassák azt, hogy ők csak autókázni akartak volna. Tehát ne legyen értelme ettől menekülni, hiszen ha fe lemeljük ennek a tényállását a lopás szintjére, akkor megoldjuk ezt a problémát, hiszen az autó ilyen módon való elvitele olyan cselekmény, amely a társadalom szempontjából adott esetben szigorúbb büntetést követel. Nagyon sajnálatos, hogy ez nem szerepel benne. Egy másik tétel, amely nem szerepel ebben a javaslatban, az a kábítószerrel való visszaélés kérdése. Ezzel összefüggésben hadd idézzem Csiha Judit egykori igazságügyi minisztériumi államtitkár asszonyt 1996. május 21éről, vagyis majdnem egy évvel e zelőttről. Ő akkor Deutsch Tamás kérdésére, amikor azt kérdezte, hogy miért utasította vissza a kormány a Fidesznek azt a törvényjavaslatát, amely a kábítószerkereskedők szigorúbb megbüntetését, a csekély mennyiség leszállítását javasolta volna - a csekél y mennyiség leszállítása azért szükséges, mert ha csekély mennyiséggel kapnak el egy kábítószerkereskedőt az utcán, abban az esetben nem tudják őt megfelelő módon elítélni, hiszen fogyasztónak minősíti magát - azt válaszolta, hogy '96 decemberig megvizsgá lják ezt a tényállást, és reméljük, hogy addig drámai változás nem következik be ezen a téren. Azt gondolom, a kábítószerrel való beetetés egyre intenzívebben folyik, ezt a napi híreket követők világosan érzékelik. Az idő rövidsége miatt a harmadik kérdésr ől, amelyet nagyon fontosnak gondolok, most nem kívánok beszélni, csak megemlítem, hogy nagyon fontos tétel, és ez a törvényjavaslat nem tartalmaz igazán megoldást arra nézve, hogy a kiesett halálbüntetés helyén a társadalomnak a legelvetemültebb bűnözőktő l való védelmét biztosítsa. Az az érv hangzott el ezzel kapcsolatban - egyébként Dániában, Svédországban, Finnországban és Hollandiában is olyan rendszer van, ahol az életfogytiglani valóban életfogytiglani, vagyis a bűnelkövetők csak kegyelemmel szabadulh atnak ki a börtönből, egyébként életük végéig ott kell bent lenniük , hogy a börtönben több bűncselekményt követnek el, ebből következően nem kell az életfogytiglanit valódi életfogytiglanivá tenni. Egy mondat és befejezem, elnök asszony. Azt gondolom, az államnak kötelezettsége a börtön rendjének a biztosítása. Ugyanakkor a polgárok biztonságának a védelme is kötelezettsége, és szerintem a polgárokat jobban kell védeni az elvetemült bűnözőktől, mint a börtön lakosságát. Ennek
