Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
2395 Franjo Tudjm an, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege TOLMÁCS (Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének helyszíni magyar fordítása) : Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Az a rendkívüli m egtiszteltetés ért, hogy a szuverén, független, önálló és demokratikus Horvátország első államfőjeként felszólalhatok, és az önök Országházában tett látogatásom során megtarthatom beszédemet. A közös történelmünk nyolc évszázadának hagyatéka, sajátságai és viszályai ellenére is összetartozásunkat, a középeurópai népekhez való tartozást, a kereszténységhez való tartozást tekintjük legfőbb jellemzőnknek, amik meghatározták népeink életét. Történelmi tapasztalataink jó részét együtt gyűjtöttük és tapasztaltuk meg. Némileg eltérnek ettől a háborúk során megtapasztaltak. Egyúttal úgy gondolom, hogy szükségtelen a valamikori történelem során szerzett rossz tapasztalatokat megismételni, ezért tanulhatunk egymástól. Európában, de azt is mondhatjuk, hogy a világban általában igen kevés az együttérzés a kis nemzetek iránt. A kis népek évszázadokon át éltek államalakulataikban másokkal is a hódító nagyhatalmak uralma alatt, és ezért a világ, sokszor meghatározó tényezőként, mellőzni igyekezte a kis népeket. Igyekeztek mellőzni azok jogait és akaratát az önálló életre. A világban sohasem volt elállás attól, hogy valamikor megteremtse a maga önálló és független államát. Ezt az öntudatot nem tudták letörni még a pánszlávizmus, sem az osztrák uralom alatt, de a pacifizmus, a kommunizmus sem. Nem tudta legyőzni sem az imperializmus, sem a szocializmus, és még azok sem, akik örökké azon fáradoztak, hogy elfoglalják szuverén területeink egy részét. A hódító háborúk legkegyetlenebb eszköze a népirtás, vagy ahogy azt korunkban ne vezni szokták, az etnikai tisztogatás. Ezt a világ történelmében felfedezhetjük. Ez olyan szerencsétlen sors, amely minket a múltban ráébresztett arra, hogy szükséges, hogy megtartsuk függetlenségünket. A szerencsétlen sors volt az, amely múltunkban szomor ú tapasztalatainkat a köré gyűjtötte, hogy érzékennyé legyünk, és várjunk a szabadságunk megvédésére és függetlenségünk fenyegető veszélyei elhárítására. A múlt eseményei figyelmeztetnek minket, hogy ne feledjük el a történetünket és jogosultságunkat az ön álló önrendelkezésre. A felismerés önmagában még nem biztosíték. De a nemzettudat, az integritás elleni külső beavatkozások megelőzése kötelességünk olyan politikai integrációt és gazdasági asszociációk kereteiben megvalósítani, amelyek megváltói kontinens ünk számára. Eközben az egyesült Európa létrehozásának szándéka nem új keletű dolog, nem ismeretlen jelenség. A nagyjaink integrációs folyamatai - a császárságok, illetve az Európát egyesítő egyéb államalakulatok - csak segítettek bennü nket annak feleszmélésében, hogy semmiféle monarchikus vagy egyéb államgépezetek kényszerét ne fogadjuk el fenntartás nélkül. Ilyen volt a sztálini szovjet Európa, de később is. Mielőtt megválaszolnánk azt a kérdést, hogy Horvátország hogyan vélekedik az e urópai integrációkról, ne tévesszük szem elől a tényt, hogy a független horvát államiság egy olyan átmeneti történelmi időszakban keletkezett, amikor a szocialista szovjet rendszer összeomlott. (16.10) A legfontosabb nemzetközi tényezők a történelmi változ ásokat kétféleképpen értelmezték. Egyrészt a nem demokratikus berendezkedések nyugatra való terjedésének állandó veszélyeként; de másrészről ezzel szemben az addigi világrend a hatalom és a befolyásos nemzetközi erők erőfeloszlásán múlott. A legfontosabb e urópai és nemzetközi hatalmak - és velük együtt a nemzetközi közvélemény - egyöntetűen ellenezték az új európai államok létrejöttét, hiszen ezek
