Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 21 (261. szám) - Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
2396 születése zavarta meg a két világháború eredményein kiépített európai rendet is. Az új nemzetállamok az akkori rend híveinek véleménye szerint vonzó példaként szolgálhattak az egyenlőtlenség történelmi béklyóitól szabadulni vágyó erőknek valamennyi többnemzetiségű országban vagy természetellenes államalakulatokban. Gyakran hangzott el az a szemrehányás, hogy míg Eu rópa integrálódik, ti dezintegrálódtok. Hallani lehetett azt is, hogy a kis európai népeknek nincsen önálló államokban való életre létjogosultságuk. Érdemes itt megjegyezni, hogy Horvátországnak ezen belül is egy olyan európai állam részéről volt egy kifog ása, amely néhányszorosan kisebb volt, mint Horvátország. Jugoszlávia feltétel nélküli fenntartását az európai hatalmak és az akkor még egyedül maradt USA is támogatta. Az akkori megítélés szerint Horvátország rovására nemcsak a nemzetközileg elfogadott el ső és második Jugoszlávia felbomlasztásában játszott szerepet, hanem a más többnemzetiségű országok esetében, mint amilyen Csehszlovákia és a Szovjetunió is volt. Nem szabad elfelejteni eközben egyéb nyugati államok nemzetiségi problémáit sem. Csaknem mind en fontosabb európai és világpolitikai tényező egyértelműen támogatta az akkori Jugoszláviát, annak megmentésével szerették volna megőrizni a saját és egyúttal megakadályozni más befolyástól a közép- és délkeleteurópai térséget. Első látásra a helyes ítél et azt sugallná, hogy az önálló demokratikus és gazdaságilag stabil Horvátország egy sor európai állam részéről mégiscsak kedvező fogadtatásban kellett volna hogy részesüljön. Horvátországot ezzel szemben állandóan megvetették, számtalan olyan kifogást eme ltek ellene, ami miatt akadályozták az európai integrációba való beékelődését. A legfurcsább és a leghevesebb kritika akkor érte ezt a szuverén államot, amikor az ENSZ alapokmányaival és a nemzetközi jogi normákkal összhangban felszabadította katonai erejé vel az akkor még megszállt térségeit. Az akkori adott körülmények, a nemzetközi közösség langyos fellépése a megszállók javát szolgálta, és lényegében az újonnan alakult ország területének szétdarabolásához vezetett. Teljesen jogosan vetődik fel ilyenkor a kérdés, hogy mely ország lenne azok közül, akik egyébként ezzel kapcsolatban kritizáltak, amelyek másképpen léptek volna fel, mint ahogy Horvátország cselekedett. Ezen politikai magatartás miatt Horvátországnak még mindig felvetnek néhány kifogást, amelye kkel fékezik annak bemenetelét az európai integrációba, hanem egy délkeleteurópai, balkáni integrációba kívánják sodorni. Ezzel a regionális közösséggel, amelyből hiányzik Szlovénia, de hozzá csatlakoztatják Albániát, Horvátország még a volt Jugoszlávián belüli helyzeténél is rosszabbul járna. A szándék lényege jól érzékelhető az Európai Unió úgynevezett regionális programjából is, amikor a volt Jugoszlávia utódállamaival kötendő együttműködési egyezményről van szó. Horvátország ilyen módon egy kalap alá k erülne a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal és BoszniaHercegovinával, még Albánia és Macedónia helyzete is jobb és előnyösebb lenne, hiszen a velük együttműködést folytató országokkal már szerződések szabályozzák együttműködését. Az Európai Unió megbízot t képviselője szótárából kölcsönözve a kifejezést, a Szlovéniától délre, Görögországtól északra fekvő országok iránti országok vonatkozásának az a lényege, hogy az Unió a hozzájuk fűződő egyenkénti kapcsolat előfeltételeiként megköveteli a térség országain ak egyes együttműködési válfajait. Egyszerűen sokkal szűkebb együttműködést képzel el ezen rendszereken belül, mint eddig. Az ez elleni tiltakozásaink, illetve az adott válaszok, valamint a releváns dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a volt Jugoszlávia t erületén nem szándékozunk új politikai alakulatot létrehozni. Bizonyos tényezők nem veszik figyelembe a meghatározott területre visszaszorított és behatárolt együttműködést és hogy a kizárólag az adott térségre épülő rendszerek milyen következménnyel járna k. Úgy tűnik, megfeledkeznek az Európai Unió kezdeteiről. Ha ugyanis Horvátországot visszaszorítanák, akkor ez valójában újabb politikai integrációhoz vezethető vissza. Mint jeleztem, Horvátországnak egy ilyen előegyesülésnek nevezhető integrációra, EuroJ ugoszláviára és balkáni integrációra nincs szüksége. Horvátország a maga tizennégy évszázados múltjával, civilizációjával, vallásával középeurópai, európai országnak számít.
